| Oly engedékeny, lágy e tájék, |
| Térde között kíváncsi sikló |
| villódzik át: a nagy folyó. |
|
| Sokezer év dicsérte lággyá |
| a sűrű völgyet, dús hegyet – |
| zavartan állok, nézelődöm: |
|
| A Balti-tenger mossa lábát, |
| egy másik tájra gondolok: |
|
| hol teknősbékákat nevelnek, |
| hol minden magasabbra nő, |
|
| a kölykök szúnyogon repülnek, |
| hol vág a sás és vág a fény, |
| hol minden éles, mint az elme, |
| s minden meleg, mint egy növény, |
|
| a méznél sűrűbb méz csorog, |
| s a tóban térdemig csobognak |
| a langyos, zöldes csillagok, |
|
| s az iszapnál forróbb iszapban |
| álmában szortyan, túr a rák – |
| s kinyílik vállamon a szellem, |
|
|