| Nem-alvadó hiányérzet gyötör. |
| Mit áhítok, mikor tüdőmbe csorran? |
| Mint tetszhalott, csokrot, dohányt, gyönyört. |
| Meredve nézek a saját toromban. |
|
| Megillet minden. Értem száll a bor. |
| De nem fakad a szó, csak bent szivárog, |
| az illedelmes élet megtorol, |
| s én nem tudom kilökni, mit kivánok. |
|
| Szakadj fel vágy! Mutasd növő sebed! |
| Mit a világ nem töm be, egyre tágít, |
| hiába szívsz be tájat, testeket, |
| hiába gázolsz elmékben bokáig. |
|
| Keress hazát! Az űrbe horgonyozz, |
| s a semmiségnek vetve gyönge hátad, |
| hol nem perzselhet többé torz nyomod, |
| egy ifjú istent szűlj, mint az imádat. |
|
| Hűs még e táj születni, bizonyára, |
| de vesd föl mégis meztelen szemed, |
| tekints az űrbe, és tekints anyádra, |
| s fiatal isten! Mondd ki a neved! |
|
|