Félgömb

Ez itt a fenti félgömb. Szürke még, ahol a szürke és a vizes-fehér vizes lépcsőfokonként összeér, és a fehérrel a fehérebb. Ez itt a fenti vidék, ahol deres füvön indul az olvadás, ahol a harmat összefűzve a füvet és a levegőt följebb láttatja a mezőt – bizonytalan szivárvány. És hirtelen egy Isten-szeme az égen, felnyíló gyors háromszögével, mint váratlan mutáció az évek hosszú ezredében – és ettől fogva fém, fémből ez a homorú magasság, amely úgy szívja az utolsó páracseppet, mint a felfelé való szédülések levegőbe-írt spirál-nyomát, mert ez a fehér fémek láthatára, a gömbvilág felső fele, a délelőttök teológiája, ahol az éjfél mozdulatlan fekete üst a nagy tavakban.