Egy költőhöz
| Kortársam. Ő halt meg, nem én. |
| Tobruknál elesett szegény. |
| Angol volt. Nekünk más nevek |
| jelzik: hol hulltak a fejek, |
| s törtek szét, mint érett diók |
| s az Eiffelnél jobban elosztott |
| egyensúlyú, szép gerincoszlop |
| hol szakadt földre csikorogva. |
| Úgy gondolok ifjukorodra, |
| mint aggastyán, ki összevéti, |
| hogy mi az új, s az ötven évi, |
|
|
|