Félelem
| Szeretlek. Nincs rá szó, nincs mozdulat. |
| A rémülettől görcsösen szeretlek. |
| Elsorolom, hányféle iszonyat |
| vár rám és rád, már arcunkba merednek. |
|
| Csak sorolom, csak számolom naponta, |
| hörögtető álomból riadok, |
| készülődöm még iszonyúbb koromra, |
| simogatom sovány, meleg karod – |
|
| Kint söröztünk az aquincumi kertben, |
| réteges emlék, gyönge, őszi ég, |
| elmotyogtam egy gyerekkori versem: |
| „Sárgult a lomb, de nem hullott le még”, |
|
| sárgul a lomb és minden perc utolsó, |
| illir táncosnő köldökét riszálja, |
| a gyom között latin szabásu korsó, |
| biciklit hirdet kétméternyi tábla, |
|
| langyos a lég, a füst is tündököl, |
| a vonaton szöllő-szagú kosár, |
| a sűrű illat hajunkra ömöl, |
| csordultig érett, s szétbuggyant a nyár – |
|
| Hét esztendeje szeretlek, szerelmem, |
| fordíts egyet a Göncöl-szekeren |
| szólj a világnak, mondd, hogy lehetetlen – |
|
|
|