Őseimhez
| Ernesztinák, tisztes Zsuzsannák, |
| tanyák, szekerek, paplakok, |
| nagyapám, ügyvéd, Egyiptomban |
| s egyéb szók, percek, ablakok, |
|
| hogy nyíltatok rám? Hogyan láttok? |
| előttetek – fényben, vakon – |
| idegenül, zavartan állok, |
| s arccsontjaim tapogatom. |
|
| Szaladgálok üres szobákban, |
| tükörbe nézek: nem felel, |
| gyertyát gyújtok, firkálok, alszom, |
| s megijedek, ha kelni kell, |
|
| már kályha sincs, (mert ostromolják |
| a várost éppen), s nem tudom, |
| Banánra, füstre, vasuton? |
|
| Ostromra? Bundás férfiakra? |
| Képre? Kezekre könyv alatt? |
| – Ti szültetek? Ti képzeltétek, |
| ti formáltátok csontomat? |
|
| Mindegy. Ki tudja? Már csak egyet |
| szeretnék tudni: nagyapám |
| (ügyvéd) miért ment Egyiptomba, |
| pénzzacskóval inas nyakán? |
|
| Mi várta? Mit gondolhatott? |
| Mondjátok, milyen vágy gyötörte? |
| – Meleg van – mondta biztosan, |
| s törökös bajszát megtörölte. |
|
|
|