A kín formái

A hindu bölcs csalánt evett, nekem nem nő csalán. Így rajzokat szemelgetek repedt szobám falán. Kint is repedt a boltozat, s csillagot mér velem, mig rajzra vonja ujjamat, a képzelt értelem. Mint álomban, a mozdulat riad és monoton, mert meglehet, hogy kiszakad az esti Balaton, Szlavóniába fut a hab, a teknő felmered, s felém mutatják talpukat a nádak, gyökerek. Vagy kiszakadt már, mint a fa? Tán így a forditott? A rend hálóján éjszaka majd újra forditok. Mint eszelősök, hallgatag, az ég s a tó között csak vagdosom a szálakat, és kötök, kötözök. mig görcsbe rándul a kezem, s kezem között a kés – a kín formáit rendezem! Az iszonyat: kevés.