Jeromos, a remeterák
| szivén a vágy serege rág. |
|
| Sírnak-rínak a kis halak: |
| Fejünk ésszel már ki töltse? |
| Ki lesz öblünk büszke bölcse? |
|
| Ne féljetek, visszatérek, |
| s folytatom a bölcsességet. |
|
| Alig indul, gyorsan úszva, |
| szembe-perdül egy medúza. |
|
| Jaj nekem – szól – siralom! |
|
| Szól Jeromos: Gyere most, |
| vándorútra menjünk együtt, |
|
| Az iszapban, mintha másznék, |
| araszol a büszke násznép. |
|
| Szól Jeromos: Hej, násznagyok, |
| egy kalapot nem láttatok? |
| Ki beszél így ünnepélyen? |
| Mit nekünk egy régi kalpag? |
|
| Újra mennek, mendegélnek, |
| egy korállszigethez érnek. |
|
| – Minket senki meg se hallgat? |
| Sose lesz meg az a kalpag? |
|
| Jön is Oszkár kanyarogva, |
| föl-le táncol, locsog-fecseg: |
| – Elmondok egy történetet! |
| Nemrég történt, épp a minap, |
| uszonyt lopott s eloldalga. |
| s ráírva, hogy Tamás-lak, |
|
| Szól Medúza: Drága Oszkár, |
| szörnyű izgalomba hoztál! |
| Oszkár mondja: Csak nyugodtan! |
|
| lóg a feje, szinte földig. |
| – Jó, jó – mondja –, még nem láttam |
| ily nagy elmét angolnában. |
|
| szépen, csendben hazaúsznak. |
| Hosszan hallják, messze még, |
|
A MEDÚZA ÉNEKE:
| De jó, de szép, de nagyszerű, |
| már nem vagyok tojásfejű. |
|
|