Bors néni beszélget a cipővel

Hát te cipő, fekete cipő, merre jártál, míg aludtam? – Messze, messze, messze. Én tudom, hogy merre jártál, malompataknál, messze háznál, elcsavarogtál fenyőerdőn, lépegettél viharfelhőn, szálldogáltál gesztenye-ágon, megpihentél, mint a varjú, fent a tévé-antennákon. És még merre jártál? – Messze, messze, messze. Én tudom, hogy merre jártál, az időben mászkeráltál, régi padlót nyikorgattál, régi követ csikorgattál, átrepültél sok-sok éven, s lábujjhegyre állva szépen karingóztál régi égen. Hol az a sok év, fekete cipő? – Messze, messze, messze. (Hogyha láttok fekete cipőt sétálni a levegőben, napsütésben, holdsütésben, mégis inkább holdsütésben, Bors nénié az a fekete cipő.)