Hol lakik Bors néni?
van szobája harminchárom, |
kanyarog erre, kanyarog arra, |
|
|
Futóbab
piros babot, fehér babot, |
mit Bors néni felfuttatott? |
|
azon méri hány perc alatt |
|
|
Minden kedden
Minden kedden, |
minden kedden |
ül Bors néni kint a kertben. |
|
Üldögél ő csöndbe, szépen |
|
Fényes holdat vár az égen, |
és ha a hold végre feljön, |
felszáll ő a suszterszéken, |
mint egy háromlábú felhőn. |
|
Hogyha foltos a hold képe, |
gyorsan pattan fel a székre, |
minden kedden, |
kedden éjjel, |
|
Aztán kézenfogva, lassan, |
|
|
A padláson
A padláson, |
ahol a nyikorgó szekrény lakik, |
a padláson, |
ahol a kitömött kecskefej lakik, |
a padláson, |
ahol a drót, a pók, a fűrész, a Drótpókfűrész lakik, |
a padláson, |
ahol a nagy, fekete Hogyishívják lakik, |
csak egy kicsikét tovább, |
a padláson |
a tetőkertben egy citromfa lakik, |
a padláson |
egy Titilla nevű, aranyfülű macska lakik, |
a padláson |
a fehér szobában Bors néni lakik, |
a padláson |
a nagy, kék, Kékvilágos Világ lakik. |
|
|
Kéményről kéményre
Mondja, kedves Bors néni, |
Szép lehet fent, ez világos, |
mégis, mégis nem találja, |
|
tisztítom a toronygombot. |
|
|
Hét hold
Mennyi, mennyi toronyóra! |
– dzimm-dzumm, dzimm-dzumm – |
|
|
A toronyóra és a rossz óra
Siet az óra, késik az óra, |
szidja a másik, a toronyóra: |
|
– Éjfél van már, mit csinálsz? |
Mindig összevissza jársz! |
bejnye,Ejnye, |
összekutyultad |
|
|
A lopós kutya
Az én kutyám, Fickó, mindig |
kimegy az ajtón, lemegy a lépcsőn, bemegy a boltba. |
Kimegy-a, lemegy-a, bemegy-a. |
|
Az én kutyám, Fickó, mindig |
szedi a tálat, veszi a polcról, eszi a csontot. |
Szedi-a, veszi-a, eszi-a. |
|
Nem lehet, te Fickó, mindig |
kimegy-a, lemegy-a, bemegy-a! |
|
Nem lehet, te Fickó, mindig |
szedi-a, veszi-a, eszi-a! |
|
Baj lesz ebből, Fickó, nagy baj: |
szalad-a, szalad-a, üti-a! |
|
|
Amikor Bors néni gyerek volt
fű suhogását tanultam én. |
|
húsz gombócot vacsoráltam. |
|
|
A pataknál
hadd bámulja Nagy-Tusnád. |
|
fröccs,loccs,Liccs, |
fröccs, |
|
|
Bors néni a malomban
Zúg a malom, zúg a malom, |
|
Hajnalban már szitál a liszt, |
fehér, mint a fehér batiszt. |
|
Bors nénit is beszitálja, |
|
Így lesz, mire itt az éj, |
|
|
A malom éjjel
Kihordja majd zsákkal a szél, |
|
|
Bors néni és két béka
ne mássz fel az iharfára. |
|
rágyújtott egy szivarkára. |
|
Szédelgett a szivarkától, |
|
Mondtam, ugye, levelibéka, |
ne mássz fel az iharfára. |
|
|
|
Bors néni beszélgetései
Bors néni beszélget a Holddal
Hold, mikor te kicsi voltál, |
|
|
Bors néni beszélget a Nappal
Nap, ha neked ágad volna, |
olyan volnál, mint az alma. |
|
Én meg almát osztogatnék: |
Egy kis napot, tessék, tessék. |
|
|
Bors néni beszélget az aszfaltozókkal
Mit csináltok, aszfaltozók, |
járda szélét megfoltozók, |
Bizony mondom, ha maradtok, |
|
– Nem ragadunk, nem maradunk, |
mindjárt tovább araszolunk, |
nem ragad már ez a járda, |
de meleg még, mint a kályha, |
hideg szél van, esőt hozó, |
|
Ha melegszik, melegedjék, |
dőljön csak a tarisznyára, |
|
|
|
Az aszfaltozók olyanok, mint a felhők
Mert a felhők aszfaltozók, |
az ég kékjét megfoltozók. |
|
És ha meleg van?
mit csinálsz te meleg nyárban? |
|
– Aszfaltozó, aszfaltozó, |
megsülök én meleg nyárban. |
Hozzál, Jani, fagylaltot, |
|
És ha jön a fagylalt-hozó, |
boldog minden aszfaltozó. |
|
|
Születésnap
|
Lencsét viszek, füstölt húst, |
|
Kerek nyolcvan esztendőt. |
|
Lencsét visz és füstölt húst, |
kerek nyolcvan esztendőt! |
|
Bors Józsefné, Balogh Borbálának, |
|
|
Bors néni beszélget a cipővel
Hát te cipő, fekete cipő, |
merre jártál, míg aludtam? |
|
– Messze, messze, messze. |
|
Én tudom, hogy merre jártál, |
malompataknál, messze háznál, |
elcsavarogtál fenyőerdőn, |
szálldogáltál gesztenye-ágon, |
megpihentél, mint a varjú, |
|
– Messze, messze, messze. |
|
Én tudom, hogy merre jártál, |
régi padlót nyikorgattál, |
s lábujjhegyre állva szépen |
|
– Messze, messze, messze. |
|
(Hogyha láttok fekete cipőt |
napsütésben, holdsütésben, |
mégis inkább holdsütésben, |
|
|
|