Bors néni

 

 

 

 

Hol lakik Bors néni?

Ismeritek Bors nénit?
Fent lakik ő a padláson,
van szobája harminchárom,
zeg-
zeg- zug,
folyosó,
folyosó, kamra,
kanyarog erre, kanyarog arra,
végignézi, végigjárja,
innen lát ki a Dunára,
a Dunára, Ó-Budára,
és az Óperenciára,
körbe,
körbe, körbe,
körbe,körbe, a világra.
Ennél többet ki látott?
Harminchárom ablakon át
harminchárom világot.

 

 

 

Bors néni kertje

Fent,
Fent, fent,
fent,Fent, legfelül,
ott, ahol a varjú ül,
a hetedik emeleten –
azon is túl? Igen, igen,
fent,
fent, fent,
fent,fent, magasan,
Bors néninek kertje van.
Benne három mályvatő,
kivirít a háztető,
Bors nénié három mályva,
rózsaszínű, lila, sárga,
hogyha hullik tarka hó,
az a mályváról való.
Hogyha pedig
eső esik:
fent a mályvát
öntözgetik.

 

 

 

Futóbab

Láttatok-e futóbabot,
piros babot, fehér babot,
mit Bors néni felfuttatott?
Babot futtat karóra,
karján van egy kar-óra,
azon méri hány perc alatt
fut a bab a karóra.
Piros bab,
fehér bab,
de legszebb a futóbab.

 

 

 

Minden kedden

Minden kedden,
Minden kedden, minden kedden
ül Bors néni kint a kertben.
Üldögél ő csöndbe, szépen
háromlábú suszterszéken.
Fényes holdat vár az égen,
és ha a hold végre feljön,
felszáll ő a suszterszéken,
mint egy háromlábú felhőn.
Hogyha foltos a hold képe,
gyorsan pattan fel a székre,
minden kedden,
minden kedden, kedden éjjel,
végigtörli kendőjével.
Aztán kézenfogva, lassan,
megindulnak a magasban,
és az égen
és az égen minden kedden
sétálgatnak mindaketten.

 

 

 

A padláson

A padláson,
A padláson, ahol a nyikorgó szekrény lakik,
a padláson,
a padláson, ahol a kitömött kecskefej lakik,
a padláson,
a padláson, ahol a drót, a pók, a fűrész, a Drótpókfűrész lakik,
a padláson,
a padláson, ahol a nagy, fekete Hogyishívják lakik,
ott, ott, csak odább,
csak egy kicsikét tovább,
a padláson
a padláson a tetőkertben egy citromfa lakik,
a padláson
a padláson egy Titilla nevű, aranyfülű macska lakik,
a padláson
a padláson a fehér szobában Bors néni lakik,
a padláson
a padláson a nagy, kék, Kékvilágos Világ lakik.
Kinyújtod a jobbkezedet:
megfogod a Jánoshegyet.

 

 

 

Kéményről kéményre

De szépen tud Bors néni
háztetőkön sétálni!
Megy, megy:
kéményről
kéményről kéményre,
lépésről
lépésről lépésre,
tetőről
tetőről tetőre,
hátulról
hátulról előre,
elölről
elölről hátulra,
mindenki
mindenki bámulja.
Bámulja a Szív utca,
bámulja a Szép utca,
bámulja a Báthori utca,
megkérdi az Áfonya utca:
Mondja, kedves Bors néni,
nem nehéz így sétálni?
Szép lehet fent, ez világos,
mégis, mégis nem találja,
hogy tetőkön járdogálva
hepehupás ez a város?
Mit nekem a hepehupa!
Nem vagyok én setesuta,
sétálok és repülök,
egy-egy tornyon megülök,
öntözöm a Rózsadombot,
tisztítom a toronygombot.

 

 

 

Hét hold

Mennyi, mennyi toronyóra!
Kerek arcát idetolja,
könyököl a ház fokára,
– dzimm-dzumm, dzimm-dzumm –
belebámul a szobába.
Furcsa ez az égbolt:
minden este hét hold.

 

 

 

A toronyóra és a rossz óra

Siet az óra, késik az óra,
szidja a másik, a toronyóra:
– Éjfél van már, mit csinálsz?
Mindig összevissza jársz!
Ejnye,
Ejnye, bejnye,
bejnye,Ejnye, összekutyultad
a jövendőt és a múltat,
tegnapot meg holnapot,
ezért nagyot konditok,
bim-bam-bim!

 

 

 

A lopós kutya

Az én kutyám, Fickó, mindig
kimegy az ajtón, lemegy a lépcsőn, bemegy a boltba.
Kimegy-a, lemegy-a, bemegy-a.
Az én kutyám, Fickó, mindig
szedi a tálat, veszi a polcról, eszi a csontot.
Szedi-a, veszi-a, eszi-a.
Nem lehet, te Fickó, mindig
kimegy-a, lemegy-a, bemegy-a!
Nem lehet, te Fickó, mindig
szedi-a, veszi-a, eszi-a!
Baj lesz ebből, Fickó, nagy baj:
szalad-a, szalad-a, üti-a!

 

 

 

Amikor Bors néni gyerek volt

Rengeteg erdőn éltem én,
molnár lánya voltam én,
kicsi koromban,
vízimalomban
fű suhogását tanultam én.
Tanultam suhogást,
pataktól zuhogást,
bagolytól huhogást,
malomtól duhogást,
tanultam kóborlást,
varjútól varázslást,
liszttől fehérlést,
tűztől parázslást,
hívtak a felhők
reggeli égen:
„Úgy,
„Úgy, úgy,
most gyere szállani,
szállani szépen.”
Este aztán hazaszálltam,
húsz gombócot vacsoráltam.

 

 

 

A pataknál

Megfürdetjük Ambruskát,
hadd bámulja Nagy-Tusnád.
Liccs,
Liccs, loccs,
loccs,Liccs, fröccs,
fröccs,loccs,Liccs, fröccs,
ne szaladj, ne szaladj,
gyere ide, öcskös!

 

 

 

Bors néni a malomban

Zúg a malom, zúg a malom,
szőke árpa a garaton.
Hajnalban már szitál a liszt,
fehér, mint a fehér batiszt.
Malomszobát beteríti,
fehér köddel sötétíti.
Bors nénit is beszitálja,
hullik, hullik a hajára.
Így lesz, mire itt az éj,
szőke árpa lisztfehér.

 

 

 

A malom éjjel

Éjszaka is jár a malom,
mit őrölnek éjjel azon?
Hú-hú, mondja a bagoly,
csillag fénye odafoly.
Sí-sí, mondja a kuvik,
felhő árnyát őrlik itt.
Kihordja majd zsákkal a szél,
elviszi a Göncölszekér.

 

 

 

Bors néni és két béka

 

1. Unkabéka

Unkabéka, unkabéka,
merre lesz a séta?
Un-gon-ber-ken,
ú-ton, ker-ten,
ug-
ug- rom is,
ú-
ú- szom is,
pöttyös labdám
rú-
rú- gom is,
döngetem a kapufát,
elnyerem a fakupát,
kapufakupát!
 

2. Levelibéka

Levelibéka, levelibéka,
ne mássz fel az iharfára.
Felmászott az iharfára,
rágyújtott egy szivarkára.
Szédelgett a szivarkától,
leesett az iharfáról.
Mondtam, ugye, levelibéka,
ne mássz fel az iharfára.

 

 

 

Bors néni beszélgetései

 

Bors néni beszélget a Holddal

Hold, mikor te kicsi voltál,
mosakodni nem akartál.
Kiabáltál: most nem!
Kiabáltam: most!
Kiabáltál: most nem!
Kiabáltam: mosd!
Mosd
Mosd meg
megMosd most!
Mosd meg nyakadat,
ezüst nyakadat,
ezüst fogadat,
ezüst hasadat,
ezüst hátadat,
kezedet, szemedet,
piszkos
piszkos ezüst
ezüstpiszkos füledet!
 

Bors néni beszélget a Nappal

Nap, ha neked ágad volna,
olyan volnál, mint az alma.
Legurulnál, gyökereznél,
almafává növekednél.
Én meg almát osztogatnék:
Egy kis napot, tessék, tessék.
 

Bors néni beszélget az aszfaltozókkal

Mit csináltok, aszfaltozók,
járda szélét megfoltozók,
mért feküsztök a járdán?
Bizony mondom, ha maradtok,
a szurokba beragadtok.
– Nem ragadunk, nem maradunk,
mindjárt tovább araszolunk,
nem ragad már ez a járda,
de meleg még, mint a kályha,
hideg szél van, esőt hozó,
melegszik az aszfaltozó.
Ha melegszik, melegedjék,
járdaszélre telepedjék,
dőljön csak a tarisznyára,
melegedjék harisnyába.

 

 

 

Az aszfaltozók olyanok, mint a felhők

Mert a felhők aszfaltozók,
az ég kékjét megfoltozók.
Aztán rája telepednek,
lógó lábbal melegednek.

 

 

 

És ha meleg van?

Aszfaltozó, aszfaltozó,
mit csinálsz te meleg nyárban?
– Aszfaltozó, aszfaltozó,
megsülök én meleg nyárban.
Forr az üst, dől a füst,
éget, éget a szurok,
megsülök, megfövök,
aztán végül megfulok.
Hozzál, Jani, fagylaltot,
nem bírom az aszfaltot.
És ha jön a fagylalt-hozó,
boldog minden aszfaltozó.

 

 

 

Születésnap

Jó reggelt, Bors néni.
 
Friss ma az idő.
Mit visz, Bors néni?
 
Lencsét viszek, füstölt húst,
Mit visz még, Bors néni?
 
Fenyőágat tobozzal.
Mit visz még, Bors néni?
 
Kerek nyolcvan esztendőt.
Bors néni, Bors néni!
Lencsét visz és füstölt húst,
fenyőágat tobozzal,
friss időt, jó időt,
viszi-hozza az időt,
kerek nyolcvan esztendőt!
Ami jó van a világon,
születésnapján kívánom –
kinek?
Bors Józsefné, Balogh Borbálának,
Báthori utca 3.

 

 

 

Bors néni beszélget a cipővel

Hát te cipő, fekete cipő,
merre jártál, míg aludtam?
– Messze, messze, messze.
Én tudom, hogy merre jártál,
malompataknál, messze háznál,
elcsavarogtál fenyőerdőn,
lépegettél viharfelhőn,
szálldogáltál gesztenye-ágon,
megpihentél, mint a varjú,
fent a tévé-antennákon.
És még merre jártál?
– Messze, messze, messze.
Én tudom, hogy merre jártál,
az időben mászkeráltál,
régi padlót nyikorgattál,
régi követ csikorgattál,
átrepültél sok-sok éven,
s lábujjhegyre állva szépen
karingóztál régi égen.
Hol az a sok év,
fekete cipő?
– Messze, messze, messze.
(Hogyha láttok fekete cipőt
sétálni a levegőben,
napsütésben, holdsütésben,
mégis inkább holdsütésben,
Bors nénié az a
fekete cipő.)

 

 

 

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]