Mi van a szobában?

Az asztal A szobában van az asztal, leterítve szép damaszttal. Ő a kedves, ő a jó, ő mindenre kapható. Lehet rajta inni, enni, leckeírás neki semmi, építek rá hidakat: ő a víz a hid alatt. Autó járja? Vígan állja, ő a pálya, ő a pálya. Egy baj van csak: bármi kedves, lombfűrésztől ideges lesz.   A szék A szobában van a szék. Nem mondom, hogy csodaszép. Vén a támla, lóg a karfa, mintha volna gyönge mancsa. Az igaz, míg kicsi voltam, ha nem látták, ráugortam, a karfáján lovagoltam, de akkor még buta voltam. Most sajnálom, ha morog, nyikorog és nyiszorog – Olyan, mint egy barnamedve, főleg este, főleg este.   Az ágy A szobában van az ágy, és az ágyban van az álom. Párna úszik nagy folyón, máris túl van hét határon. De ez mégsem uszoda: lombokból a kupola. És a lombos kupolában hét majom, hét majom ugrál fenn az ágakon, lomb között, gally hegyén, úgy cikáznak, mint a fény. Aztán hosszú karjukon lógnak – hét arany majom! –, mintha hét kövér füge lóbálózna fönn az ágon – de ne hidd el, ez csak álom.   A szekrény A szobában van a szekrény, mint a vár, mint a vár! Rajta széles, régi zár. Bent magasra tornyosodva félsötétben polca, odva mindent, mindent rejteget! Rémeket? Ingeket! Ingek csücske, mint a zászló, minden reggel integet. Egyszer belebujt a macska, cirmos macska, szép, komoly, ült bent, mint egy vén bagoly; irigyeltük, kizavartuk mérgesen, hogy mer ő a várba ülni, szemtelen, szemtelen!   A lámpa A szobában van a lámpa, hogy ragyog, hogy ragyog! Mert a lámpák boldogok. Mintha mindig mondaná: villogok, villogok! Rokonaim odakint a csillagok.   És? És mi van még a szobában? Hát a fal, hát a fal! Visszaüt, de eltakar. Úgy vesz széles tenyerébe, mint a cinkét tartja fészke, de a cinke ül maga, nincsen neki ablaka; én kinézek a szobából, mint a pásztor a subából nézdegél. Az se baj, ha fúj a szél, fúj a szél.