Gólya az esőben

Tárt ablakban ültem én, sűrű esőt néztem én, hullt az eső szürkén, hullt az eső feketén. Fészke-égett gólya állt a fenyőfa tetején, mint egy fura címer-állat égi paizs közepén, állt fehéren, feketén, a fenyőtű szúrta lábát, imbolygott az ág tövén, mégis címert állt a fán, mint egy bátor pelikán, eső koppant a fején – hullt az eső szürkén, hullt az eső feketén.