Mennyi minden
| Ez az ösvény sose fösvény, |
| akármilyen keskeny ösvény. |
|
| Van itt minden, mennyi holmi! |
| Hogy is tudnám elsorolni? |
|
| gerle tolla, kréta, gyufa, |
| és a többi de szép, de szép! |
|
| Bámulok csak ennyi kincsen: |
| mennyi minden, mennyi minden! |
|
|
Budai utca
| Vannak nála nagyobb utcák, |
|
| vannak nála kisebb utcák, |
|
| gyerünk gyorsan játszani. |
|
|
Ugróiskola
| zöld krétával nagyra, szépre, |
|
| páros,fordulj vissza, |
egy, |
| nem hibáztam, nagyszerűen |
|
|
Ki lakik az utcában?
| most szaladt ki Magdi, Jutka. |
|
| nyúlsapkában, mint a nyúl, |
| Nem tudjátok, Deske, Évi? |
| Egy magas lány háta védi. |
| Mert nagy, mint a citadella, |
|
|
Hull a bodza
| van benne egy hosszú bodza. |
| Ősz felé már hull a bodza, |
| kis bogyóját dobja, dobja. |
|
| Kis bogyóját dobja, dobja, |
| lila lesz az utca-hossza, |
|
| Nem gondolok semmi rosszra, |
| míg az autót szappanozza. |
|
| víztől fényes járdaszélen |
|
|
Gesztenyefalevél
| látom, nagyobb, mint az arcom. |
| látom, nagyobb, mint a fejem. |
|
| nem bánnám, hogy csepereg, |
|
|
Hány ujja van?
| Öt ujja van, mint a gyerek |
|
| Öt ujja van? Nem mind olyan. |
| Legtöbbjének hét ujja van. |
|
|
Akácfa
| járdaszélen nagy kupacban |
|
| hogy zizeg és hogy ropog! |
| Mit csinálsz te? – kérdik. |
| Járok, járok sárga hóban, |
|
|
A titkos út
| egy kis útig, titkos útig |
|
| és a lombok zöld szakálla |
|
| Nem jár erre senki, senki, |
| csak talán a Nem-tudom-ki, |
| az is akkor, hogyha kell, |
|
|
Mi van a titkos úton?
| Macska van ott, macska van, |
|
| Egyszer aztán talpra pattan, |
| ugrik, ugrik, láthatatlan – |
|
|
Jön a kutya
| egész nap csak kutyagolna, |
|
|
Tarka ló
| fényes nyaka, fényes feje, |
| barna-fehér vadgesztenye. |
|
| (úgy értem, hogy sörénye). |
|
|
Piros autó
| Piros autó nagyon szalad. |
| Piros autó, mint a pipacs. |
|
| Megláttam a rendszámodat. |
|
|
Űrhajó és jegenyék
| Hogy léggömb volt, repülő? |
|
| Vagy csillag szállt fejem felett? |
| Az is lehet, az is lehet. |
|
|
Hólapátolás
| Jaj a háta, jaj a dereka, |
| jaj a söprű, jaj a lapát, |
| most én megfogom, most én elveszem, |
| söpröm én is, ütögetem én is, |
| emeletes söprű, emeletes lapát, |
|
|
Kukuca
| friss kalácsból kalácsforma. |
| Azt mondják, ha jó leszek, |
| meg is kapom karácsonyra. |
|
| Azt mondják, hogy madárforma, |
| Azt mondják, hogy szárnya van, |
| frissen szabad kézbe vennem, |
| ülhet majd a tenyeremben. |
|
|
Tavaszi felhők
| Bodzavirágból, bodzavirágból |
| hullik a, hullik a sárga virágpor. |
|
| Fönt meg a felhők szállnak az égen, |
| bodzafehéren, bodzafehéren. |
|
| égen nyíló bodzavirágból. |
|
|
A gondolj-rám-virág
| az volna szép, az volna szép, |
| az barna-kék, az barna-kék |
| (csak volna barna, volna kék, |
| a gondolj-rám csak volna szép, |
|
| A nefelejcs azt mondja: nem, |
| a gondolj-rám: igen, igen, |
|
|
Tó és fűzfa
| Vékony fodrát fogyhatatlan |
|
| áll fölötte, áll a fűzfa, |
|
|
Nyári rajz
| Hogy mit láttam? Elmondhatom. |
| De jobb lesz, ha lerajzolom. |
|
| csak nézd, csak nézd a jobb kezem. |
|
| Ez itt a ház, ez itt a tó, |
| ez itt az út, felénk futó, |
| ez itt akác, ez itt levél, |
| ez itt a nap, ez itt a dél. |
| ez itt virág, ezer, ezer, |
| ez itt a szél, a repülés, |
| ez itt gyümölcs, ez itt madár, |
|
| Majd télen ezt előveszem, |
|
| ez volt a ház, ez volt a tó. |
|
|
Madarak
| Mennyi fényes, szép madár! |
| Nem tudod, hogy merre száll? |
| Égre, földre, vízre szállnak? |
|
| Mennyi fényes, szép madár! |
| fára mászom, vízbe úszom, |
|
| Jaj, ne menj el, mért beszéltem, |
| megfázol az őszi szélben! |
| – Meg se fázom, meg se érzem, |
|
|
Cifra palota
| Zöld levélből összerakva, |
| fényes éggel megtapasztva |
|
| leng a padló, leng a kémény, |
| s minden zugban gyertya, száz, |
|
| csupa fény és csupa árny van, |
| mert itt mindig fúj a szél. |
|
|
Szökőkút
| Mi szól a kertben? Mi szól a fákon? |
| Talán a szél jár juharfaágon, |
| talán szökőkút szökik ki sorban, |
| ezer szökőkút, ezer bokorban? |
|
| fülemüle szól most, mivel telehold van, |
| fülemüle-szó ez, fekete bokorban, |
| fülemüle hangja ide-oda csobban. |
|
|
Szorgalom
| – Harkály vagyok, kopogok. |
|
| – Hát nem tudod, ki vagyok? |
|
|
Gólya az esőben
| mint egy fura címer-állat |
|
|
Mit beszél a tengelice?
| cipity Lőrinc, cipity Lőrinc, |
|
| cipity Lőrinc, meg egy pici |
|
|
Hóesésben
| Szakad a hó nagy csomókban, |
| veréb mászkál lent a hóban. |
| Nem is ugrálsz, araszolsz, |
|
|
Láttam, láttam
| Láttam, láttam lappantyút! |
| Éjszaka, erdőn meglestem, |
| róka-vadásszal kettesben. |
|
| Nem volt ottan lámpa, se ház, |
| mentünk: én meg a róka-vadász, |
| akkor az égen, fekete égen |
| valami röppent még feketébben, |
| valami röppent: lappantyú! |
| Két szeme lángja két pici lámpa, |
| gurgula-hangja úszik utána. |
|
| Ketten láttuk, senki más, |
| ketten: én meg a róka-vadász. |
|
|
A galamb leszáll
| Lent van a földön: szép galamb, |
| fénylik a tolla: réz-harang, |
| fénylik a tolla, fénylik a csőre, |
|
|
Lila fecske
| Piros dróton ült a fecske, |
|
| lila volt a háta, szárnya, |
| földre hullott lila árnya, |
|
| Április volt, jött az este, |
| meg se mozdult az a fecske. |
|
|
Fekete hattyú
| Fehér hattyút vártam én – |
| ez sötét volt, mint a szén. |
| Piros a csőre, piros a lába, |
| mint a láng és mint a szén; |
|
| Úszott, úszott egyre messzebb, |
| állj meg, állj meg, te vagy a legszebb, |
| fekete hattyú, szépnyakú – |
|
| fényes hattyú, fekete hattyú |
|
|
Labda
| jó a labda – nézd, szalad; – |
|
| mintha fényes labda volna, |
| jaj! még egyszer elszalad, |
|
| s mégse rózsa, mégse hold – |
|
|
Mi van a szobában?
| A szobában van az asztal, |
| leterítve szép damaszttal. |
| Egy baj van csak: bármi kedves, |
| lombfűrésztől ideges lesz. |
|
| Nem mondom, hogy csodaszép. |
| Vén a támla, lóg a karfa, |
| mintha volna gyönge mancsa. |
| Az igaz, míg kicsi voltam, |
| ha nem látták, ráugortam, |
| de akkor még buta voltam. |
| Olyan, mint egy barnamedve, |
|
| és az ágyban van az álom. |
| máris túl van hét határon. |
| lomb között, gally hegyén, |
| úgy cikáznak, mint a fény. |
| lógnak – hét arany majom! –, |
| de ne hidd el, ez csak álom. |
|
| A szobában van a szekrény, |
| mindent, mindent rejteget! |
| Ingek csücske, mint a zászló, |
| Egyszer belebujt a macska, |
| cirmos macska, szép, komoly, |
| ült bent, mint egy vén bagoly; |
|
| hogy ragyog, hogy ragyog! |
|
| És mi van még a szobában? |
| Úgy vesz széles tenyerébe, |
| mint a cinkét tartja fészke, |
| Az se baj, ha fúj a szél, |
|
|
Égi fagylalt
| Most egy felhő felszalad, |
| tejszínfagylalt-tornyokat. |
| olvad, olvad, szétcsepeg, |
| itt a zápor, cseppre csepp. |
|
Kréta-szobor
| hadd legyen csak egyre szebb, |
|
| mikor szerzel újra krétát? |
|
|
A jó gyerek
| Azt mondják, hogy Pisti jó, |
|
| Lent a játszótér homokján |
| ordít, mint egy hős oroszlán. |
|
| azt bömböli: tente-tente. |
|
| Mondd csak, Éva, mért nem alszol? |
|
|
Pisti gondolkozik
| Én nem értem, mért van ez. |
|
| szomszéd-Gábor, Panni, Klára – |
|
| mindjárt kimegy a szobából |
| Éva, Panni, Klára, Gábor – |
|
|
Éva és a liba
| hű! nehéz volt, mint a só, |
|
| hártyás ujja puszta, pőre, |
| nincs cipője, csak a bőre. |
| kesztyűjével tisztogatta, |
| futott vele, úgy cipelte, |
| hosszú sálként hátra-lengett. |
|
| mint egy nagy, kövér babát, |
| fönt a dombon földre rakta, |
| háttal fordult, s hófehéren |
|
|
A hugom
| nincs kint minden foga még. |
|
| Selypít is még egy kicsit, |
| azt mondják rá: csorba csík. |
|
| Ha én mondom: csorba csík, |
|
| gyalogbodza zöld tövében. |
|
| Bodza szárát meghúzkodja, |
| kisebb, mint a gyalogbodza. |
|
| Nahát! Hogy ez milyen pici! |
| Fa alatt ül – ő azt hiszi. |
|
|
Névnapra
| Nem, már tudom mit vegyek: |
|
|
Hol lakik Bors néni?
| van szobája harminchárom, |
| kanyarog erre, kanyarog arra, |
|
|
Futóbab
| piros babot, fehér babot, |
| mit Bors néni felfuttatott? |
|
| azon méri hány perc alatt |
|
|
Minden kedden
| Minden kedden, |
minden kedden |
| ül Bors néni kint a kertben. |
|
| Üldögél ő csöndbe, szépen |
|
| Fényes holdat vár az égen, |
| és ha a hold végre feljön, |
| felszáll ő a suszterszéken, |
| mint egy háromlábú felhőn. |
|
| Hogyha foltos a hold képe, |
| gyorsan pattan fel a székre, |
| minden kedden, |
kedden éjjel, |
|
| Aztán kézenfogva, lassan, |
|
|
A padláson
| A padláson, |
ahol a nyikorgó szekrény lakik, |
| a padláson, |
ahol a kitömött kecskefej lakik, |
| a padláson, |
ahol a drót, a pók, a fűrész, a Drótpókfűrész lakik, |
| a padláson, |
ahol a nagy, fekete Hogyishívják lakik, |
| csak egy kicsikét tovább, |
| a padláson |
a tetőkertben egy citromfa lakik, |
| a padláson |
egy Titilla nevű, aranyfülű macska lakik, |
| a padláson |
a fehér szobában Bors néni lakik, |
| a padláson |
a nagy, kék, Kékvilágos Világ lakik. |
|
|
Kéményről kéményre
| Mondja, kedves Bors néni, |
| Szép lehet fent, ez világos, |
| mégis, mégis nem találja, |
|
| tisztítom a toronygombot. |
|
|
Hét hold
| Mennyi, mennyi toronyóra! |
| – dzimm-dzumm, dzimm-dzumm – |
|
|
A toronyóra és a rossz óra
| Siet az óra, késik az óra, |
| szidja a másik, a toronyóra: |
|
| – Éjfél van már, mit csinálsz? |
| Mindig összevissza jársz! |
| bejnye,Ejnye, |
összekutyultad |
|
|
A lopós kutya
| Az én kutyám, Fickó, mindig |
| kimegy az ajtón, lemegy a lépcsőn, bemegy a boltba. |
| Kimegy-a, lemegy-a, bemegy-a. |
|
| Az én kutyám, Fickó, mindig |
| szedi a tálat, veszi a polcról, eszi a csontot. |
| Szedi-a, veszi-a, eszi-a. |
|
| Nem lehet, te Fickó, mindig |
| kimegy-a, lemegy-a, bemegy-a! |
|
| Nem lehet, te Fickó, mindig |
| szedi-a, veszi-a, eszi-a! |
|
| Baj lesz ebből, Fickó, nagy baj: |
| szalad-a, szalad-a, üti-a! |
|
|
Amikor Bors néni gyerek volt
| fű suhogását tanultam én. |
|
| húsz gombócot vacsoráltam. |
|
|
A pataknál
| hadd bámulja Nagy-Tusnád. |
|
| fröccs,loccs,Liccs, |
fröccs, |
|
|
Bors néni a malomban
| Zúg a malom, zúg a malom, |
|
| Hajnalban már szitál a liszt, |
| fehér, mint a fehér batiszt. |
|
| Bors nénit is beszitálja, |
|
| Így lesz, mire itt az éj, |
|
|
A malom éjjel
| Kihordja majd zsákkal a szél, |
|
|
Bors néni és két béka
| ne mássz fel az iharfára. |
|
| rágyújtott egy szivarkára. |
|
| Szédelgett a szivarkától, |
|
| Mondtam, ugye, levelibéka, |
| ne mássz fel az iharfára. |
|
|
|
Bors néni beszélgetései
Bors néni beszélget a Holddal
| Hold, mikor te kicsi voltál, |
|
|
Bors néni beszélget a Nappal
| Nap, ha neked ágad volna, |
| olyan volnál, mint az alma. |
|
| Én meg almát osztogatnék: |
| Egy kis napot, tessék, tessék. |
|
|
Bors néni beszélget az aszfaltozókkal
| Mit csináltok, aszfaltozók, |
| járda szélét megfoltozók, |
| Bizony mondom, ha maradtok, |
|
| – Nem ragadunk, nem maradunk, |
| mindjárt tovább araszolunk, |
| nem ragad már ez a járda, |
| de meleg még, mint a kályha, |
| hideg szél van, esőt hozó, |
|
| Ha melegszik, melegedjék, |
| dőljön csak a tarisznyára, |
|
|
|
Az aszfaltozók olyanok, mint a felhők
| Mert a felhők aszfaltozók, |
| az ég kékjét megfoltozók. |
|
És ha meleg van?
| mit csinálsz te meleg nyárban? |
|
| – Aszfaltozó, aszfaltozó, |
| megsülök én meleg nyárban. |
| Hozzál, Jani, fagylaltot, |
|
| És ha jön a fagylalt-hozó, |
| boldog minden aszfaltozó. |
|
|
Születésnap
|
Lencsét viszek, füstölt húst, |
|
Kerek nyolcvan esztendőt. |
|
| Lencsét visz és füstölt húst, |
| kerek nyolcvan esztendőt! |
|
| Bors Józsefné, Balogh Borbálának, |
|
|
Bors néni beszélget a cipővel
| Hát te cipő, fekete cipő, |
| merre jártál, míg aludtam? |
|
| – Messze, messze, messze. |
|
| Én tudom, hogy merre jártál, |
| malompataknál, messze háznál, |
| elcsavarogtál fenyőerdőn, |
| szálldogáltál gesztenye-ágon, |
| megpihentél, mint a varjú, |
|
| – Messze, messze, messze. |
|
| Én tudom, hogy merre jártál, |
| régi padlót nyikorgattál, |
| s lábujjhegyre állva szépen |
|
| – Messze, messze, messze. |
|
| (Hogyha láttok fekete cipőt |
| napsütésben, holdsütésben, |
| mégis inkább holdsütésben, |
|
|
Ezt villamosmegállónál kell mondani, télen
Kendervászon
| ezt a hegyet még megmászom. |
|
|
Jeromos, a remeterák
| szivén a vágy serege rág. |
|
| Sírnak-rínak a kis halak: |
| Fejünk ésszel már ki töltse? |
| Ki lesz öblünk büszke bölcse? |
|
| Ne féljetek, visszatérek, |
| s folytatom a bölcsességet. |
|
| Alig indul, gyorsan úszva, |
| szembe-perdül egy medúza. |
|
| Jaj nekem – szól – siralom! |
|
| Szól Jeromos: Gyere most, |
| vándorútra menjünk együtt, |
|
| Az iszapban, mintha másznék, |
| araszol a büszke násznép. |
|
| Szól Jeromos: Hej, násznagyok, |
| egy kalapot nem láttatok? |
| Ki beszél így ünnepélyen? |
| Mit nekünk egy régi kalpag? |
|
| Újra mennek, mendegélnek, |
| egy korállszigethez érnek. |
|
| – Minket senki meg se hallgat? |
| Sose lesz meg az a kalpag? |
|
| Jön is Oszkár kanyarogva, |
| föl-le táncol, locsog-fecseg: |
| – Elmondok egy történetet! |
| Nemrég történt, épp a minap, |
| uszonyt lopott s eloldalga. |
| s ráírva, hogy Tamás-lak, |
|
| Szól Medúza: Drága Oszkár, |
| szörnyű izgalomba hoztál! |
| Oszkár mondja: Csak nyugodtan! |
|
| lóg a feje, szinte földig. |
| – Jó, jó – mondja –, még nem láttam |
| ily nagy elmét angolnában. |
|
| szépen, csendben hazaúsznak. |
| Hosszan hallják, messze még, |
|
A MEDÚZA ÉNEKE:
| De jó, de szép, de nagyszerű, |
| már nem vagyok tojásfejű. |
|
|
