Tanuljunk nyelveket

Tisztában voltam vele úgy tízéves korom táján, hogy van egy amerikai város, Nevjork, amelynek a nevét New Yorknak írják. Ismertem ezt az eléggé jelentős helységet kalandregényekből, főleg az indiánosokból. Tudtam azt is, hogy van egy másik város, bizonyos Nyújork, amely ugyancsak Amerikában terül el, róla azonban csak szóbeszédből, hallomásból értesültem. Amikor egy családi beszélgetés során véletlenül tudomásomra jutott, hogy a két város állítólag azonos, nem hittem el. Hogyan is volna az lehetséges, hogy a „new” szócsoportot „nyú”-nak kell ejteni?

Családomban nem beszéltek angolul. Azt, hogy „nyú”, azt persze tudták, de lám, tízéves koromig nem került sor a New York-ügy tisztázására. Beszéltek németül, franciául, olaszul, már úgy-ahogy; illő volt ez az első világháború előtt felnőtt magyar középosztályban, amolyan k. und k. módra – de az angol az messzebb esett, annak később jött meg a divatja. Nem így állt azonban a dolog N.-nel, agglegény rokonommal, aki nyelvi zseni volt, szórakozásból, úgy mellesleg, fölszedett vagy hat-nyolc nyelvet. Ő bezzeg tudott angolul, méghozzá – zenész füle által – bámulatosan jó kiejtéssel, spanyolul is tudott, néhány szláv nyelven, még jiddisül is megtanult a Máramarosból Ugocsába leszekerező borkereskedőktől. Később Pesten, a két háború között angol nyelvgyakorló klubnak volt oszlopos tagja, nem vetvén meg a társasági táncokat sem. Mikor divatba jött a lambeth-walk nevű táncköltemény, ő faragta rá azt a csinos rímet: „Mond neki egy slampett bókot – s eljárják a lambet-vókot.”

Német nyelvtudásának köszönhette, hogy az első világháborúban, nagyon fiatal fiúként, mindjárt és egyenesen a tiroli hegyivadászokhoz osztották be. Mikor megjött a frontról, rövid, de velős mondatokat ejtett a hegyi szolgálat különösen visszatetsző voltáról. Szláv nyelvtudásának köszönhette, hogy a második világháborúban a mozgósítható legidősebb korosztály tagjaként is behívták katonának. Nyelvtudását ugyan nem használták semmire, de módja volt részt venni a voronyezsi áttörésben. Mikor megjött a frontról, rövid, de velős mondatokat ejtett a doni halálkanyar tapasztalatairól. Angol nyelvtudásának köszönhette, hogy a háború után nem szerelték le, tolmácsként használták egy darabig – de azután már nem jött haza. Kiment Amerikába. Elhatározását szűkszavúan azzal indokolta, hogy elege van az általa látogatott világháborúkból. Ott halt meg, talán nem is messze Nevjorktól, amelyről ő jól tudta, hogy Nyújork.