A mérhető idő

A verstan mindig érdekelt. Valahogy úgy tekintettem rá, mint egy vadonatúj, leendő tudomány ősi kezdetére. A verstan születését, a verstől, a szavaktól való elszakadását úgy képzeltem el, mint a számtan születését mondjuk az almából. Úgy lép ki a szóból a versláb, az ütem lehetősége, ahogyan a fűben ülő egy, két, három almából lassan kilép, kiemelkedik az egy, a kettő, a három fogalma, otthagyva maga mögött a szép kerek, édes-piros almákat, hadd guruljanak tovább. Félreértések elkerülése végett: a számtan nem az alma lebecsülése. Félreértések elkerülése végett: a verstan nem a vers lebecsülése. Sem nem „teljes” magyarázata, sem nem gazdasági vagy filozófiai feldolgozása. A verstan a vers egyik vetülete, a vers testéből kiemelt egyik elvonatkoztatás, amelynek elvi jelentősége jóval nagyobb a gyakorlatinál (pedig 3000 évig az sem volt csekélység), ahogy a számfogalom megszületése, léte, hatása jóval fontosabb az összeadásnál. A versidő mérhetősége szótagszám vagy mértékelés, vagy hangsúly vagy egyéb által, a mérhetőség ideája, levonva egy különösen összetett, de főleg közmegegyezéssel nem-mérhetőnek tartott jelenségből, a versből: az emberi szellem extra teljesítménye ez.

E teljesítmény által a versidő tehát mérhetővé vált, különféle tisztázott, pontosan meghatározott, ellenőrizhető eszközökkel. Megszületett a vers számtana. Várom a vers algebráját.

 

*

 

Egyelőre hiába várom. Egyelőre nemhogy a vers algebrája megszületett volna, hanem még a vers számtanát is sikerült szétvernünk 20. századi költői gyakorlatunkkal. Hiszen értem én ezt, hogyne érteném. Ki bírja a mérőhivatalokat, amint centivel mérik a szelet? Ki bírja a vers egy mozzanatának pöfeteg illetéktelenségét, amint ráterpeszkedik a többire? De azért vad tiltakozásaink, amelyekkel verseink átlátszó ritmustestét összekaszaboljuk, egyetlen karcolást sem ejtenek a mérhető idő eszméjének méltóságos arcán. Magasan van ám ő, nagyon magasan, elvégre az idő leánya. Hogy szép leánya-e vagy csúnya leánya, az ízlés dolga. Egy biztos: fenséges anyjának, isteni anyjának nagyon is emberi leánya.