Betűjáték

Régi játék az anagrammakészítés, természetesen a görögöktől örököltük. Antik ünnepélyességgel foghat tehát minden játékos egy cédulát, felírhatja rá az alapszót, amelynek betűiből – lehetőleg minden betűjével – új szavakat kell alkotnia. Aki a legtöbbet alkotja, az győz. S ebből az is kitűnik, hogy itt is hajlamosak vagyunk a mennyiség bűvöletébe esni, a minőség kárára. Nem mindegy ám, hogy milyen az az anagramma, és nem minden szó nyújt igazán jó változatokat. Szerencse kell a betűanyaghoz. Itt van például ez a régészet, mint alapszó. Hogy ennek milyen anagrammái vannak… Szédülten figyeltem, micsoda szókapcsolatok bukkannak elő a betűkből, micsoda hallatlan távlatokat nyitó fogalmak rejtőznek az r-ben, a t-ben, a két é-ben. Novellák, értekezések, filozófiák csírái, dióhéjversek, körömregények nyüzsögtek a szóváltozatokban; a régészet anagrammái kivételesen sugallatosnak bizonyultak. Csak egynéhányat, csak egy kicsinyke gyűjteményt hadd nyújtsak át belőlük.

Tehát: RÉGÉSZET. Mit áshatunk ki a szóból?

EGÉSZ RÉT. – Kezdjük talán ezzel. Egyszerű, világos. Mit sugall az egész rét? Például ezt: Az egész rét csupa bimbó, / Nyílik már a Libapimpó. De ha valaki nem kedveli a magyar nóták sugallatát, így is felfoghatja a dolgot: A rét-egész különféle növénytársulások összessége.

RÉSZEGÉT. – Nem tagadhatjuk, hogy egy káromkodás töredékéről van szó. Fene egye a mocskos részegét. Az állítmányt, a jelzőket ki-ki ízléséhez képest változtathatja.

ÉG! EZ SÉRT! – Nyilvánvaló idézet egy Corneille-drámából. Nem árt, ha kiegészítjük egy kicsit – bár önmagában is félreérthetetlen –, ha megtoldjuk legalább egy fél alexandrin erejéig. „Nagy ég! Ez sért, uram!” A francia eredeti „Oh ciel! Vous m’offensez, Monsieur…” Amiből kitetszik, hogy a fordítónak sikerült félsorba beleszorítania azt, ami az eredetiben hosszabb. Jellemző ez a francia és a magyar szöveg viszonyára. De azért ne bízzuk el magunkat, tömörségünket fitogtatva. A magyar szöveg allúzió lehet csupán a francia verssor történelmi gazdagságára, a versailles-i udvari színház aranypáholyaira, XIV. Lajos parókáira, a szökőkutakra, páncélingekre és csipkegallérra, elefántcsont fejvakarókra, összeesküvésre és janzenizmusra stb. stb. A nagy-nagy francia klasszicizmus szól, suhog, áriázik ebben a verssorban, valamint szól az öreg, kissé csapzott Corneille is, aki köztudomásúlag motyogott, dadogott, és sohasem tudta rendesen kibetűzni a saját írását. „Nagy ég, ez… ez sírt, uram.” Bocsánat. Nem sírt, hanem sért.

GÉZÉRT SE. – Egy iskolai kiránduláson vagyunk. „Hová gurulsz, Kelemen? Mutasd csak a térded. Elég csúnya, de van nálam jód, gézért se megyek a szomszédba. Tartsd a lábad, na. Te pedig, Spronc, ne ülj a hangyabolyra.”

EGÉSZ TÉR. – Többfelé ágazó lehetőségek. A realistább: Tele volt az egész tér kofasátorral. A még realistább: Előttünk az egész tér, a világtér, az űr, az űrkutatás, lábnyomok a Holdon, kis, zöld emberkék, ha nem a Marson, akkor másutt; előttünk a feltárandó, nem-emberi intelligenciák. Ám ha a „realista” szót „érzékletes”-nek értelmezzük – ami századunkban korántsem magától értetődő –, akkor ezt a lehetőséget ajánlanám: Ungaretti az ablakban áll. Hajnalodik. Kitárul az égbolt, kel a nap. Ablaka előtt az egész tér. És íme, megszületik a világhírű egysoros: „M’illumino d’immenso.”

ÉSZ-RÉTEG. – Ha nem magyarul hangzanék a szó, akkor angolul kellene szólnia. Oxfordias kiejtéssel, némileg bocsánatkérő hangsúllyal, de felhúzott szemöldökkel. „Talán elnézik nekem a tisztelt kollégák, ha ez esetben az ész-réteg kifejezést nem elsősorban biológiailag, agyi réteg értelemben használom, hanem utalok bizonyos elkülöníthető pszichológiai rétegekre, melyek összefüggései a biologikummal…”

ÉSZT EGÉR. – Az észt egér öntudatos. Kis körmöcskéivel, csinos bajuszával félreérthetetlenül hordozza az egérjelleget, de ugyanakkor van benne valami hamisítatlan észt is. Ami annyit jelent, hogy finnugor. Büszke egér vagyok én, keleten nőtt törzsöke fámnak. Tudom, kérem, tudom, a magyar egerek távoli rokonaim.

Folytathatnám, de elég ennyi. A távlatok. A távlatokra szeretném felhívni a betű szerelmeseinek figyelmét, akik az anagrammát netán afféle mellékes játszadozásnak ítélik. Mennyi távlat néhány betűben! Ámulatunkat az sem csökkentheti, sőt inkább további gyakorlásra buzdíthat, ha megfontoljuk, hogy 32 betűben benne van az egész volt és leendő világirodalom. Csak ki kell választani a megfelelő betűket.