Arabella

Arabella az űrpók. Mint azt minden szorgos újságolvasó tudja. Lélegzetfojtva figyeltem a híreket róla: tud-e hálót szőni súlytalanságban, űrhajón, vagy sem. Az első kettő, ugye, nem sikerült. A harmadik már… És a negyedik, az igen. Bravó, Arabella! Mintha csak idelenn, az öreg Földön szőtte volna.

Csak ne volnál olyan szimbolikus, Arabella. Szenvedélyes érdeklődésem dolgaid iránt messze túlmutatott pókszemélyiségeden. Lángolóan szurkoltam neked, mint minden űrhajósnak, sőt. Hiszen olyan kicsi vagy. Mi vagy te? Egy egyszerű pók, semmi más. Csak éppen megint és újra és ismét nekifogtál, hogy megsződd a…

Kétségbeejtően hasonlítasz egy egyszerű költőre, Arabella. Aki érthetetlen okból bizonyos formájú hálót akar szőni, súlytalanságban, tűzvészben, nagymosásban, búvárnaszádon. És még legyet se fog vele.

Vagy mindenkihez hasonlítasz? Azért vagy olyan szívdobogtató? Mindenkihez hasonlítasz, aki elkezdi, újrakezdi, és mégis? Mindenesetre mi, földi űrpókok sohasem feledjük példamutató, fáradhatatlan tevékenységedet, szegény kis Arabella. Sok sikert, sok gyönyörű, jelentékeny pókhálót!