A hasonlat

Olykor egyszerűen megeszi a hasonlítottat. És nemcsak a 20. században.

„Az ablaksor ragyog…” – kezd el Victor Hugo egy alexandrint. Most következik annak megállapítása, hogy miképpen ragyog az ablaksor. Millióféleképpen ragyoghat. Mint a gyöngysor, mint a tükör, mint a szem; élesen, mint a magnézium, idillien, mint a húsvét; mint a dél, mint a tél, a műtő, a hűtő: üveghangsor, orgonahangverseny, Balatonkiliti. A lehetőségek beláthatatlanok. Mindenhez lehet egy tertium comparationist találni. Hugo mégis meg tud lepni, mondván: „Az ablaksor ragyog, akár a csiga nyála.” Hiába, ha egy költő rosszat akar mondani valamiről, megtalálja a módját.