Életképek, 1944-ből

Kedves Ágneske,

visszaélve eddigi szíves ügybuzgalmával, további szívességeket kell kérnem. Úgy volt, hogy egynapi szabadságot kapok, és magam elintézhetem ezeket a dolgokat, de nem sikerült a szabadságot megkapnom, és most Magában van minden bizalmam. A köv. versek eredeti szövegére lenne szükségem:

Lafordue: L’hiver qui vient

Poe: Ulalume

Ez eddig nem nehéz, ezt könnyen megtalálja az Egyetemi Könyvtárban. Na de most jön a nehéz: keresse meg a köv. versek eredetijét, melyeket én csak Kosztolányi fordításában ismerek:

V. Hugo: Az éj, az éj, az éj (bent van az Illyés-féle antológiában is)

Carducci: Ritornel

(Így hangzik:

– ez az egész.)

Kedves Ágneske, és mindez ráadásul elég hamar kellene nekem. Ha szép kis írásával leírja a verseket, azt hiszem, nem is kell legépelni, csak arra kérném, hogy a papirosnak csak az egyik oldalára írjon.

Amennyiben valami nehézség merül fel, hívjon fel telefonon; talán péntek este is otthon vagyok, de szombat délután minden valószínűség szerint, továbbá vasárnap délelőtt.

Egyébként úgy hírlik, és nagyon bízom benne, hogy rövidesen leszerelnek bennünket.

Ágneske, tudom, hogy nagy és unalmas feladatot rovok Magára, röstellem is, de mit csináljak… Elnézését kérem és

Budapest, 1943. X. 6.

kezét csókolom

Szerb Antal

Kedves Ágnes,

képzelje: e percben megtaláltam Az éjt, az éjt, az éjt – saját könyveim közt a La Légende des Siècles II. kötetében, a Ténèbres c. sorozatban, mit szól?

Bp. 943. X. 24.

kezét csókolom

Szerb Antal

Édes Ágnes lelkem, nagyon örültem a lapotoknak, csak az a baj, hogy elkerülünk, ha mégis úgy döntöttetek, egymástól. Olyan leszek, mint a szőlőtőke szüret után, ami vékonyságomat illeti, bizonyosan. – Most, hogy hirtelen kész vegyész lettem, senki sem veszi észre, ez most nem „cikk”. Minden munka áll, talán azért az Orsz. Kémiában felvesznek, de itthon nem akarják, hogy állásba menjek, mert akkor ki lesz a Mädchen für alles. Roppant sok az adminisztráció is, légóügyekben nagyobb szerepet töltünk be, és mindent nekem kell intézni. Ágnesem, a rossz híreimet, mik bőven vannak, nem részletezem, mert ez nem a ti hangulatotoknak való. Pesten pocsok az élet, de különösen a hitsorsosoknak. – Rohanok most fogat húzatni (míg van miből), csókollak igaz szeretettel

1944. IV. 26.

Panni

Budapest, 1944. május 12.

Kedves Ágnes,

(az egyszerűség kedvéért, s cserébe kérem Maga is hagyja el a szigorú megszólítást, amitől mindjárt fogorvosnak érzem magam) ez aztán a meglepetés! Amíg én azon iparkodtam, hogy az Irodalommal boronáljam össze, ezzel az öreg Rouéval, Maga az Életet választotta és a fiatalságot; igazán női megoldása a Dichtung und Wahrheitnek! Gratulálok. Közben persze az irodalom sem maradt el; hiszen az ura is tollforgató, és Szabó Zoliéknál emlékszem, mennyire imponált óriási verstudásával. S remélem, Maga is kitart világot felforgató szándékánál!

S még házasságuk is milyen „irodalmi”; hadrakelt sereggel nászútra menni, ilyet csak múltszázadi regényekben olvastam. Többen is vannak ott feleségek? s hogy élnek? Írjon róla, ha ugyan ez nem „hadititok”…

S az az igazán jó a nőkben, hogy egy hangsúlyban, egy árnyalatban önmagukat adhatják, nem kell magyarázkodniok, mint a férfiaknak, sőt Isten ments, hogy magyarázók és pedánsak legyenek. (Mint például én most.) Persze a legtöbbször férfi ábrázolja őket ilyennek, s nem önmaguk. Kell nőiesebb gesztus, mint ezekben az elioti sorokban (A lánytól most távozott a kedvese):

(A vers maga is úgy zenél, mint egy céltalanul forgó lemez.) Ismeri Eliotot? Talán Rilke és Verlaine mellett, sőt azok ellenére is szeretné.

Küldje el az írásait minél előbb; igazán kíváncsi vagyok reájuk. S írjon, ahogy a fentiekben megegyeztünk (vagy nem?): Magáról.

Az urát üdvözli s Magának kezét csókolja híve

Halász Gábor

…Férjhez meneteledhez sok szerencsét kívánunk. Úgy én, – mint gyermekeim mindegyike – lelkünk mélyéből óhajtjuk, légy megelégedett, nagyon nagyon boldog. Hallgassa meg a jó Isten a békéért könyörgő imádságainkat, s akkor – úgy hiszem – a Te, a Ti boldogságotok is megkétszereződik.

Szatmárnémeti, 1944. V. 5.

Xandrin néni

…megvallom, mégiscsak meglepetés volt számomra a házassági híradás. Tudod, olyan más világban élünk ma már, és főleg talán mi, hogy nem is jut gondolataink között arra hely, hogy új dolgok kezdetében, otthonok építésében hinni tudjunk… Elvetélt, torz, gyűlölködő, Isten igazságos haragját joggal kihívó korban élünk, és nagyon sok jót kell cselekedni, hogy ezzel a mi magunk lelki nyugalmát csak valamennyire is megnyerhessük – a többi, az irgalom és a kegyelem aztán Isten dolga. Emberileg bizony kilátástalan a Ti próbálkozástok, nemcsak azért, mert az ellenség ágyúinak dörgése csöndes éjtszakán felhallatszik az Ünőkőre, Reményik nagy barátjához, hanem azért is, mert ugyanakkor, amikor kívülről a világ hatalmas erői végső roppantásra készülnek, belül pedig irtózatos vér- és könnyáradattal, igazságtalanul ártatlanok halálra kínzásával hívja ki maga ellen Isten ítéletét, játssza el a magyarság és humanizmus nagy örökségkettősét egy őrült, gyáva, vérszomjas minoritás. – Mi, akik tudjuk, hogy igenis van kollektív felelősség, és hogy az Úr megbünteti az atyák vétkét a fiakban harmadíziglen, bízunk az ígéretben, mely szerint a megbocsátásnak mégis nagyobb a hatalma, a szeretetnek nagyobb az ereje, mint a vak gyűlölködésnek…

Szamosújvár, 1944. május 1.

Igaz szeretettel

Miklós

Kedves Ágneske,

hogy van? Emlékszik-e még rám? Mi most nem-igen tudunk elmozdulni hazulról, Klári a gyermeket őrzi, én meg Klárit, de nagyon-nagyon kedves lenne, ha eljönne hozzánk, kies remetelakunkba, amelyet egyelőre még lakunk. Akármikor; a nappal és az éjszaka minden órájában itthon talál, de mégis inkább a nappal óráit ajánlanám, illedelem szempontjából is, meg légiveszedelem miatt is.

Kérésemet mindazonáltal ne fogja fel keserű kötelességnek.

Budapest, 1944. IV. 18.

Kezét csókolja híve

Szerb Antal

…Hogy tárgyilagos legyek: becsaptál: most két fogkefém is van otthon, s itt egy sem. Kérlek, hogy az egyiket feltétlen hozd magaddal… Máskülönben jól utaztam, a vonat nem is késett, Nagykanizsán vacsorázni is tudtam, s itt rendben van minden… A posta undorító rapszodikusan érkezik. Így alig merek bizakodni abban, hogy ezt a lapot idejében megkapod. Az íróasztalomon levő gratuláló iratokat, valamint az ott levő napszemüveget is hozd még magaddal s ami a legfontosabb, írógép-papírt… Gondolkozom azon, hogy ne vitázzak-e Örleyvel, mert írásban sokkal tisztábbá lehet tenni a gondolatokat. Persze várni foglak vasárnap és hétfőn is, de várlak, ha kell, kedden, sőt szerdán. A biciklit Piri adja fel címünkre.

Csókollak: Balázs

…E percben kaptam leveledet, a vonatról, azt hiszem Arlát és még egy honvéd hozta. Tisztára Anyunak köszönhető, hogy sikerült a tranzakció, mert az ő tippje volt, hogy menjünk ki a vonathoz, hátha megjössz. Így. Holnap megyek tehát s kedden este nálad leszek. Csak kedden várj, ne fáraszd magad hiába. Ügyeidet igyekszem elintézni. Örley címe: Molnár utca 30. Hívjuk meg. Írjunk együtt neki. Mit szólsz hozzá? A keddi viszontlátásig csókollak: Ágnes

Ágnesem, édes, vagy két-három hete semmit sem tudok rólad… Ez az utolsó pár hét valóban felejthetetlen lesz egy életen át. Nem túlzás s nagyzolás, ha azt írom, 15–20 évet öregedtem. Sok-sok tragédiát ilyen közelről látni s átélni nagyon nyomasztó. Csabai rokonságomból hat személy megy a biztos halálba. Gondolj rám, hiszen oly rettentő egyedül vagyok, fiatalság és öröm nélkül… Vannak percek, mikor azt hiszem, megpattanok vagy elájulok. Borbáláékról nem tudok semmit, hogy hová kerültek.

…A vasárnapi bombázás igen komoly méretű volt. Hétfőn végig is kutyagoltam az Andrássy sugárúton többek között. A Hitler tértől a Hősökig egyetlen rendesen kinéző ház sincsen. A mellékutcákban pedig rengeteg ház pusztult el teljesen, csak a Bajnok utcában öt ház. A Műcsarnoknak a nagy aulája teljesen. Vajdahunyad is megsérült… De erősen bombázták, és főleg hatásosan, a külső Váci utat is. Én éppen a Dunára készültem, s szerencsémre bent rekedtem a Horthy Miklós úton… Jaj, Ágnesem, rettenetesen pocsék az élet. Nem is annyira az élet, mint egy ilyen fiatalság. Írjál gyakrabban és kimerítőbben az életetekről. Ha csak egy lapot is, de tudjam, hogy élsz, s még lesz valaki jóbarát a jövőben … Borbáláékhoz is felrohantam egyszer titokban, megtudni új címüket. Az új címre írtam, de eddig már van vagy tíz napja, még semmi hírt sem kaptam tőlük. Borbálával kapcsolatban azt hallottam, hogy az ilyen esetek már régen nincsenek Magyarországon. Jaj, csak viszont lássuk még egymást. Ezért is nagyon örülök, hogy most legalább meglátogattuk, s ha ne adj’ Isten úgy történik, az ismeretlen Borbálából is marad nekünk valami. Nem is jó ilyesmire gondolni, de lehet-e vajon másra. …Nagyon késő van, nagyon álmos vagyok, nagyon sokszor csókollak:

Budapest, 1944. VII. 5.

Panni

Egy tábori lap:

Kedves Balázskám, kies Lengyelhon, fenyők, faházak; „harapni friss a levegő”. Sajnos bridgepartit eddig még nem tudtunk összehozni, így passzianszot rakok ki. Piri megírta, hogy vitorlázni voltatok. Fájó irigység fogott el, mert itt legfeljebb ha hegyet mászni lehet. Máskülönben semmi újság. Jancsi kopasz fejét simogatja, Kossa sisakkal a fején mászkál egész nap, én meg célbalövök. – Ölel barátod:

Ellenőrizve, 1944. VI. 17.

Dezső

Budapest, 1944. július 5.

Kedves Ágnes,

levelét teljes egy hónapi késedelemmel vettem kézhez, miután Jászberényt, Monort megjártam munkaszolgálatos minőségben, és most Pesten gyarapítom a Lehel utcai katonai raktárt. (Egy mondatba így, remélem, belesűrítettem életrajzom legutóbbi fejezetét…)

Bármilyen önzőn hangzik, örülök, hogy most kaptam meg levelét; ebbe a „férfias” világba úgy repült be, mint az ewig weibliche üzenete, az elfelejtett magánéleté. Irodalom, női finomságok, a szonettben szerelem – Herz was wünschst du noch mehr?

(Ez utóbbi sorokat már 7-én légiriadó közben írom, egy városligeti híd alatt, ahol, mint a francia filmeken, meghúzódtunk. S most térjünk vissza az irodalomra.)

(Az ujjlenyomatokat bocsássa meg. Ez is a valóság, a munkánk jegye.)

Örülök, hogy kiváló levelezői sorába én is beléphettem; iparkodom majd jól megfelelni feladatomnak. Előadásaim tárgya irodalom és élet kapcsolata lesz, jó? Példáim az angol költők és Maga. Ahogy már levelein keresztül ismerkedni tudok egyéniségével…

(Szerb Tóni is itt van. S itt van még Sárközi Gyuri – irodalmi triumvirátus.)

Különben attól nem féltem, hogy nőiessége és ambíciói keresztezni fogják egymást. Miért ne lehetne az ambíciója, mindazt, amit érzékenységének, idegzetének és a kicsit óvatos, kicsit fölényes női okosságának köszönhet, hasznosítani az irodalomban is? Verseiről első benyomásom valami fanyar íz volt; s most, hogy levelét olvasom, látom, hogy csakugyan az egyéniségéből mentett át valamit a költészetbe…

(Jó itt a ligetben, a félórára lopott szabadságban; töményített sűrű szabadság ez, mert hosszú rabság előzte meg. Élni, úgy látszik, mégis jó dolog.)

A disszertációját eddig még nem olvastam. Este alig van időnk evésre és tisztálkodásra; Shakespearem is pihen, amit nagyképűen, de mégis szenvedéllyel magammal hoztam. Sorokat időnként kikapok belőle, múltkor is ezt az aktuális Macbeth-mondatot: „Present fears are less, than horrible imaginings.”

Falusi élete mindent egybevetve nagyon kedves lehetett. Tulajdonképpen még most is ott van, s csak látogatóba jár Pestre? Vagy visszajöttek?

(A gépek sehogy sem akarnak jönni; zúgásuk helyett csak a békák kuruttyolnak a Városligeti-tóban. Majdnem falun érzem magam én is.)

Kedves Ágnes, hírt adhatna magáról ide is. Címem: Hungária út 140. Polgári leányiskola, 701/304 munkásszázad. A leveleket természetesen cenzúrázzák. Iparkodom majd békebeli színvonalon maradni, nehogy csalódjon bennem, bár ez az élet erősen hülyít. Kezét csókolja

Gábor

Kedves Lányom, ma reggel 8^h-kor a C épület hirdetőtábláján még nincs kiírás. A portás szerint még e héten lesz, ergo szombaton is megnézem. – Naponta de. kétszer is van (már vagy tíz napja) riasztás, az ember alig tudja, sőt nem is tudja elvégezni dolgait. – Tegnap a házban összeírták a különbejáratú szobákat. Az Éva szobáját is. – Mindkettőtöket sokszor ölelünk,

édesapádék

Édes fiam, aggódva olvastam Ágnes leveléből, hogy állandóan rosszul érzed magad, és nagyon lefogytál. Mindaz, amit rosszullétedről írsz: a gyakori hányinger, az undor az ételtől, időnkénti hidegrázás és fájdalmak a gyomor mellett a jobb oldalon, azt az impressziót keltik – és orvossal is beszéltem róla –, hogy epezavarod lehet, ami megfelelő kezelés nélkül igen súlyossá válhatik. Rendkívül aggódom miattad, édes Fiam. Tudom, hogy a jelenlegi körülmények között, mindenáron helyt akarsz állni, ismerem kötelességtudásodat és kitartásod – de mégis arra kérlek, hogy kövess el mindent, hogy felengedjenek kivizsgálás végett. Hiszen erre a célra egy-két hét elég, és ha itt rendbe hoznak, megint bevonulhatsz és akkor jobban eleget tehetsz kötelességednek. Már akkor, mikor együtt voltunk, gyanús volt nekem sárgászöld arcszíned… Mindannyiunk nevében ezerszer ölel

Anyu

Hivatalos úton voltam Batyiban. Az átszállási várakozást használom ki, hogy neked írjak… A hivatalban a beosztásom a régi. Csak a munka sokszorozódott meg. A vállalat 1200 embert vett fel. Tudod, mi melót jelent ez, amíg a fiókok közt szét nincs osztva. Sok régi központi ember is szét lett szórva, alig maradunk negyvenen régiek. Összes jó haverom megy, a vezér nem ismer pardont, teljesen meg van vadulva. Én különben itt szándékozom hagyni a céget és nyugalomba vonulni, legkésőbb ősszel. De az is lehet, hogy átlépek valamelyik konkurrens vállalathoz. Már most csábítottak, de még nem volt értelme – már nagyon rám férne a nyugdíj. Förtelmesen unom… pokolian unom ezt a sok felfuvalkodott, felelőtlen és nevetségesen tehetetlen, tehetségtelen górét.

Sok szeretettel ölel öreg barátod – tudod, hogy milyen öreg?

Péter

Kedves Piri! – Bizonyára meg fog lepődni azon, hogy levelet kap tőlem: abban a kérdésben akarok beszélni Magával, amit már tavaly egyszer futólag megemlítettem. A tuberkulózis gyógyszerének felkutatásáról szeretnék Magával tanácskozni, s ezért megkérem, hogy legyen szíves megírni, hogy volna-e kedve ezzel a kérdéssel foglalkozni? és volna-e alkalma a problémát kikísérletezni? Ha igenlő választ kapok, akkor megírom tervemet, illetve elgondolásomat… – Miért lett ez most hirtelen aktuális s miért éppen Magát terhelem vele? Aktualitása a magyarországi zsidók sorsával függ össze. Ugyanis az a véleményem, hogy a magyar zsidók közül csak nagyon-nagyon kevés (vagy talán egyetlenegy se) fogja túlélni ezt a krízist, s én minden percben, alázatos megadással, el is vagyok készülve a halálra. Mint minden gondolkodó ember, én is sok probléma-megoldást fogok magammal a sírba vinni (vagy talán csak a problémák egyéni megoldásának balhitét) – de ezt szeretném (mármint a tbc-ügyét) egy higgadt és világosfejű ember kritikájára bízni, illetve a kezébe adni.

Magához pedig azért fordulok ezzel a kéréssel, mert jó kritikájú és nagyon képzett embernek ismertem meg, azon kevés alkalommal, amikor eddig találkoztunk. – Kezét csókolja

Dr. Surányi Ede

Sárvár, M. kir. Rendőrség Kisegítő Toloncháza

Jegyzőkönyv

Felvétetett Drávaolláron, a 103. nagyfeszültségű drótakadály szakasz irodahelyiségében 1944. évi szept. hó 5-én. Jelen vannak: Kontsér Kálmán hadapród őrm. és dr. Lengyel Balázs karp. szakaszvezető.

Alexi Terente tizedes, felvételező tisztes az 1944. szept. 4.-én felvételezett hús hiányáról a következőket adja elő. – A szakasz napi húsadagja 7,5 kg. A Kis Károly honv. és Tiglics Lajos őrvezető által közösen felvételezett szept. 4-iki húst Vida György szakáccsal együtt lemérték és megállapították, hogy a húsból egy kilogramm hiányzik. Előadja továbbá, hogy amikor a húst a zsákból kiemelte, egy külön csomagban húst talált, fél kg-tól egy kg-ig terjedhető súlyban, melyről Kis Károly honv. azt állította, hogy az az ő magántulajdona. A mai napon a hentesnél utánaérdeklődve, azt a felvilágosítást kapta, hogy a hentes a 7,5 kg húst szabályszerűen kiadta, és más húst a felvételezők nála nem vásároltak.

Alexi Terente tiz.

Demény Imre honv. a felvételező országos jármű hajtója a következőket adja elő. – Kis Károly honv.-t Csáktornyán a Zrínyi laktanya előtt vette fel a kocsira Tiglics Lajos őrv.-vel együtt. Csomag nálunk nem volt. A húsvételezés céljából a hentes előtt megálltak. Oda Kis Károly és Tiglics Lajos bementek. Kijövet Kis Károlynál volt a vételezett hús és Tiglics Lajosnál egy kis csomag, állítása szerint töpörtyű. A vételezett hús hiányáról mást mondani nem tud.

Demény Imre honv.

Tiglics Lajos őrv. a következőket adja elő: – Tudomása szerint Kis Károlynál 7,5 kg-ra vonatkozó húskiadási cédula volt. A hentes elé érve Kis Károllyal együtt oda bement, vásárolt 25 dkg töpörtyűt. A vételezett hús állt egy combdarabból, egy oldalasdarabból, két kisebb darab húsból és egy velőscsontból. A húst papírral letakarva az ő sátorlapjába tették bele. Kis Károly honv.-nél, mikor a Zrínyi laktanyánál találkoztak, hús nem volt.

Tiglics Lajos őrv.

Kis Károly honv. a következőket adja elő: 12/2 pótzlj. gh.-tól megkapta a húskiutalási cédulát. A hentes mérését nem ellenőrizte. Hogy milyen darabokból állt a felvételezett hús, nem tudja. Amikor a felvételezett húst Drávaolláron Alexi Terente felvételező tisztesnek átadta, egy 15 dkg-os darabra azt mondta, hogy az az övé. Nem említette meg a tisztesnek, hogy az is kincstári hús, s hogy az a gondolat vezette, elkéri és kisüti magának, mert kincstári ellátásban egész nap nem volt része. Arra vonatkozólag, hogy milyen más módon csökkent a hús, nem tud felvilágosítást adni.

Kis Károly honv.

Elismervény

Alulírott elismerem, hogy a M. kir. 103. nagyfeszültségű drótakadályszakasz lovainak használatra kiadott istállót a mai napon hiánytalanul és rendben átvettem.

Alsómihályfalva, 1944. aug. 28-án

Kosztel Antal

Budapest, 1940 (sic!) szept. 13.

Kedves Ágnes,

augusztus eleje óta nincsen válasz a levelemre. Nem tudom, Magán múlott-e, vagy külső körülményeken. Mindenesetre adjon hírt, hogy van és mit csinál.

Nem volna kedve egyszer meglátogatni bennünket? Este 8-tól „itthon vagyunk” a látogatóknak. Tóni is örülne.

Kezét csókolja

Gábor

Kedves Ágnes ifiasszony,

ha nem haraxik, arra kérjük, ne fáradjon ki hozzánk pénteken, hanem inkább engedje meg, hogy mi tegyük Magánál tiszteletünket pénteken 1/2 6 óra tájban. Kezét csókolja

944. IX. 26.

Tóni       Gábor

…Azt hiszem, leveleimből láthatod, igen hullámzó lelkiállapotban vagyok, hogy hajlamom van arra, hogy összezavarjam a dolgokat. Így egyszer azt írtam, hogy napok vannak még csak hátra, majd hogy a helyzet még hónapokig elhúzódhat így. Mindez azért van, mert aki süket, az közben sok mindent félreért és hallucinál is. Az újságokat alfától ómegáig átolvasom – de nem leszek okosabb. Ha a hírekre figyelek, akkor még rengeteg idő van, ha a néha-néha érkező „rémhírekre”, akkor már napok kérdése az egész. Tehát állandóan mérlegelem, hogy mi az igazság. Szemtanú szerint Békéscsabát feladtuk, s a város polgármestere fehér zászlóval fogadta az oroszokat, mire a polgári lakosságnak semmi bántódása sem lett. De pl. Békéscsaba eleste nem volt az újságokban… Térjünk most át a realitásra. A távirat még egy hetet jelent-e? Ha igen, akkor tégy aláírásod után egy keresztet. Ha nem, akkor tudasd. Nagyon kell vigyáznunk, hogy eltávozásom után érkező írásaidban nehogy célzás legyen a dologra, de arra is, hogy gyakran írj azután is nekem ide. Úgy gondolom, hogy minden holmimat itt hagyom, csak a biciklit hozom fel, mert azzal közlekedem, és megyek a befejező kirándulásra. Azt én itt előre megtudom, hogy fenyeget-e veszély, s persze aszerint cselekszem, de például esős, sáros időben, sokkal nehezebb helyzetben vagyok, mert akkor nem lehet biciklizni. Ha van valami, nyugodtan táviratozhatsz, persze a szövegre vigyázni. Az indulást jelentse: küldj még tojást… Dezső mit szól a tervekhez? Csókollak: Balázs

Már régóta készülök írni Neked, mert jórészt Te jelképezed most azt a másik világot, a szellemi életet, az irodalmat, hajnalig tartó beszélgetéseket, s azt az izgalmat és jóérzést, amelyet nekem ez a világ megad. Eddig valahogy megvoltam, eleinte írtam is, de végül már csak olvastam, s inkább a tervekhez volt erőm, mint a megvalósításhoz… Ezért is kérlek arra, hogy mielőbb olvasd el a Neked adott írásomat Virginia Woolfról. Tudod, ez is egyik szál, amellyel visszaszövöm magam a polgári életbe, az irodalomba. – Máskülönben megvagyok. Azt a címet, amit adtál, nem kerestem fel, mert Kanizsától messze kerültem, s terveimben Budapest szerepel… Szeretettel köszönt

Balázs

Ui. Címem: 4. sz. helyőrségi kórház, Pécs. Némi epehuruttal és sárgasággal ide utaltak be.

Kedves Ágnes és Balázs,

nagyon kérném, látogassanak meg még egyszer, holnap, szerdán. Egy egészen új, az eddigieknél sokkal jobb figuráról van szó. – Klári holnap du. ½ 4 felé felszalad magukhoz, megkérdezni, hogy még itt vagyok-e. Mondják meg, hogy igen. Kézcsók és üdv. T.

944. XI. 14.