|
Ha rám mutogatnának tíz emeletnyi lények, nézd csak, nézd azt az apró kis talpát,
hím-e vagy nőstény, ezek mind egyformák végülis
És ott ülnénk körülöttük a nyári fűben mintegy napozva, Platón, egy vékony ács, meg
én, szemünkbe fogadva őket, járó épületet – ők meg lassan, nyugodtan, hogy nagy
törvénylábukkal el ne tapossanak
ha rám mutogatnának, hívnának, küldenének, meg-megdobnának és gyógyítanának,
oldalamat kétméteres kézzel lapogatván, akkor…
de ők, ők még irigyelnének is, nézd, milyen öntörvényű, pontos mozdulatok, büszke
piciny sörény
nézd, hogy jár-kél
|