Félgömb
Ez itt a fenti félgömb. Szürke még, |
ahol a szürke és a vizes-fehér |
vizes lépcsőfokonként összeér, |
és a fehérrel a fehérebb. |
|
Ez itt a fenti vidék, ahol |
deres füvön indul az olvadás, |
följebb láttatja a mezőt – |
|
És hirtelen egy Isten-szeme az égen, |
felnyíló gyors háromszögével, |
az évek hosszú ezredében – |
fémből ez a homorú magasság, |
amely úgy szívja az utolsó páracseppet, |
mint a felfelé való szédülések |
levegőbe-írt spirál-nyomát, |
mert ez a fehér fémek láthatára, |
|
ahol az éjfél mozdulatlan |
fekete üst a nagy tavakban. |
|
|
|