Az alvó lovasok

Kassák Lajosnak December. Dél. Szemperzselő hegyoldal-széles hómező. A sík lejtőn egy kockakőhalom. Gömbölyű élein forró, fehér hólepedő: egy kupac alvó beduin. Micsoda arcok hajlanak a föld felé, sötét bokorban, e fordított szoborcsoportban? Micsoda szikkadt, fekete gyökérvonások és velük forró, sötét lélegzetük – És mélyen lent a part alatt micsoda beduin lovak, formájuk itt-ott kidagad, amint istálló-folyosókban dobognak, némán, láthatatlan, s gyökérszakállas nagy sörényük meg-meglendül a föld alatt – S velük micsoda mozdulat mikor a forró földlovak hátán a földes, barna törzsek lombhajjal nyúlnak egyre följebb, s egy óriási, lassú szökkenéssel kiugranak.