Az alvóhoz
| Te ismeretlen és ruhátlan |
| te kelsz ki minden hamuból. |
| Te vagy a hetedik szobában, |
| nem haltál meg, csak aluszol. |
|
| Csak aluszol, háncsból az ágyad, |
| roncs függöny ád a némaságnak |
| nagy, mozdulatlan szárnyakat. |
|
| Csak, mint áramló, lassu rendek, |
| csak alvó látomásaid kerengnek, |
| mint láthatatlan csillagok. |
|
| Ébredj, ébredj. Mutasd a vállad. |
| Sebesülten is megtalállak. |
| Szólj, hogy szólhassak holtomiglan. |
| Mondd, mondd el végre, merre jártál |
| kimondhatatlan álmaidban. |
|
|
|