Azelőtt
Gyűszűvirággal összecsaptak, |
hullámzott egy mezőnyi vadzab, |
majd elcsitult gyűrűzve, este, |
és mint derengő bója-lámpa, |
a mák világított felette. |
De most titokban egy fa nőtt |
ott bent, nem vettem észre, nem, |
de most már érzem, érdesen, |
törzsben a törzset s gyökerezve |
hajszálgyökért hajszálerekbe, |
s amint szilárd hulláma gyűlik, |
amint a roppant lomb suhog. |
Mellette minden puszta gyom. |
De a nevét, azt nem tudom. |
|
|