A hindu énekekből

A remete Tölgyfa nőtt Vállamon   Húsom volt a földje telke   Mellkasomat átölelte   Gyökerével vérem merte Úgy karózta két karom Száz madárral surrogott Röpdösött miljom levél Úgy éltem a susogásban Mint szökőkút tála él Permetező csobogásban És ha este jött a szél Égi ormok torlaszok – Minden levele-fonákján Egy-egy csillag bujdosott Hogy derengett minden éj És mikor kidőlt a fa Kiszakadt az éjszaka Nincs éj nincs szele Nincs szökőkút nincs karom   Csak a sebhely krátere   Csak a sebhely krátere Vállamon   A kovács Kondulás Kondulás villanás Zöld mezőben rézkovács Kondul az üllőn rézkalapácsom Rézszinü majmok tánca a fákon Cirmos arcok réz-kezek Légbevésett mozdulatokkal Eltáncolnak érceket   Tánc-pihék      szikra-pihék   Izzó tömbről szerteszét   Fém-pásztortűz freccsen az égre   Visszanéz rá levelek éle   Levelek éle fű haja   S égett arcom százezernyi   Forradásos csillaga