A visszajáró
Ez volt az asztal. Lapja, lába. |
Ez volt a drót. Ez volt a lámpa. |
Pohár is volt mellette. Itt van. |
Ez volt a víz. És ebből ittam. |
|
És láttam: ferdén hull a pára, |
nagy, égi fűz lógatja ágát |
az esti rét sötét tavába, |
és volt szemem. És volt karom. |
|
Most széklábak körül lakom. |
Minden tárgynak térdéig érek. |
Akkor vállal vágtam a térnek. |
S mennyi madár volt. Mennyi tér. |
Mint egy szélfújta lángfüzér |
szirmai, tépve és lobogva |
szálltak, rajokban sustorogva, |
egy dobbanással szerterántva, |
mintha egy szív madár-szilánkra |
pattanna szét, repülne szét – |
ez volt a tűz. Ez volt az ég. |
|
ujjal érintgetném, ha tudnám. |
Alacsony léghuzat, az utcán |
|
|
|