A tó

Van valahol, van valahol, valami valahol él. Jól hallom én, amint suhog valami lombos, lassu szél. Jól hallom én, valami forrás, egy nagy fa odvából ered, bukdosnak benne föl-le, föl-le fekete éger levelek. Van valahol, van valahol, valami lassu tó. Bukdosnak benne föl-le, föl-le korsók, millió, millió. Akár galambok szárnya néhol csobban az égen – bugyborékol a korsók szájától a tó. Jól hallom én, mint egyre másra, galambok szomjas szárnycsapása, tíz emelet magasban az önkívület, testből szakadt szív csobbanása – Én itt cserép-esőben ázom. S mérem a véraláfutáson, korsónak melyik volna jó. És drótozom, és drót a drótra, és hallom én, hogy felcsapódva csobog, csobog a tó.