A képekről
Hogy szerettem a képeket! |
Istenem, mennyire szerettem, |
ha ott fújtattak körülöttem, |
horkoltak, ideges lovak – |
Befogtam őket s rajta csak! |
Hogy dobtam közibük a gyeplőt, |
s ha az egész már szinte feldőlt, |
akkor kaptam utána gyorsan, |
feszítettem és visszafogtam, |
két gyönyörével két karomban. |
|
S csak izmom rezdül meg a zajra, |
mikor egy-egy mögém kerül, |
s inas fejét vállamra hajtja. |
|
|
|