A szörny
Agyvelőm: tó. Hasznos, komoly. |
Hullámzik déltől hajnalig, |
virágot öntöz, fényt sodor, |
s a mélyén lent egy szörny lakik. |
|
Szelíd kis szörny, dícséretes, |
a partra néha, félve jár, |
körülnéz, iszik, hunyorog, |
s kidugott hassal álldogál. |
|
De mostanában szomjasabb. |
Jön, s a száján a sűrü lé, |
mint holdfény csordul kétfelé. |
|
S mostanában el is hízott, |
liheg a csuszamlós kövön, |
nyugtalanítja: egyre jön. |
|
S így gyakran hallom éjszaka |
ahogyan illik, nyög, hereg, |
s csukladozva a szortyogó, |
|
|
|