Állatok

Sok éven át sütött a nap: Vénebb vagyok, s így boldogabb. Megértem. A gyermek rezgő, állati félelme kezd kiállani csontomból. Ép a térdem. Kígyóm, kutyám és tigrisem nem bírják el tekintetem, farolnak. S lesúnyt-fejű sok állatom szűk pórázon sétáltatom a megnyíló fasorban. Mult és jövendő éveim vattáznak, védnek kétfelől, s gyalázat csak akkor ér, méltánytalan, ha meg kell adnom majd magam az állati halálnak.