Menyegző
| Arccal a tengernek itt állunk párban, |
| kürtszóban, ünnepi arany riadóban, |
| síp-sikolyban, a dobhang döbbenetében, |
| lábdobogásban ijedten, a tengert utánzó |
| táncosok lendülete fenyegeti hátunk, |
| mert a tengernek bemutattak minket, |
| vegye tudomásul, itt állunk párban, |
| a kőfokon, itt, a végtelenségbe bevágó |
| szárazföld csőrehegyén két emberi csillag, |
| összeesküdve örökre a jóra, igazra, |
| gyönyörűségre, a legszilajabb álmon is túl |
| a rendre, hogy általunk jönne világra, |
| vegye tudomásul a tenger, a szüntelen ostrom: |
| okosak a vének, ruganyos a vének tanácsa, |
| megengedik: IME, TESTETÖLTHET AZ IGE, HA TUD, |
| márványlap-arcélükből rettenetes kódex |
| tűzvirágot lepréselni mért is tömörödne, |
| tekintetükkel, zuzmara-üstökösökkel |
| mért is ütnék porba a szív delelését, |
| mért is úszna égre eltaknyult isten-szakálluk |
| csíra-ölő árnyával, fekete szalaggal |
| becsavarni e pázsitos bolygót – félre ijedtség, |
| mi vagyunk a fenség, koronánk örökös láng, |
| csillagsor-pályák, babonátlan lámpái az észnek |
| a fölismerések spirál-tornyai a végtelenségig, |
| ó, nem a doktrinák drágakövéből áll koronánk, |
| koszorúnk se mirtusz: a koponya ér-fonata, |
| a nagyvilág kék halántékán ugyanaz a pulzus, |
| ugyanaz a dübögés a pacsirta búbja körül, |
| mi vagyunk a tűz, mi vagyunk a vér, a tej meg a méz, |
| kozmikus küldetés ősatyák kőtáblái ellen, |
| törni törekké, akár a laskát, ez a mi csatánk, |
| békesség vagyunk, az újrateremtés indulata, |
| a képzelet kivirágzása kánoni kopárság ellen, |
| herétlenek ellen, mert ingereink hérosziak, |
| mert csillagok lázítnak minket a legnagyobb nászra, |
| hogy virágpor-cirmos arcunk elijessze az örök halált, |
| hogy szerelmünk eszményi szagától a május teljes legyen, |
| lepattant gombjainktól tücskös és jánosbogaras az éj, |
| szerelmünk harmatától erős a smaragd mező, |
| hogy ménjeink selyemhajóval ott siklassák az öregeket: |
| ráncot, csontot, hogy áztassa ifjuságunk varázslata, |
| ó, nekünk igazi násznagy a tenger, a tenger, |
| viola távolból nászajándékokat hömpölygető, |
| babapólyákat, csipkés patyolat-hengereket, |
| hogy méltassa a térben mérhetetlen sóvárgásunkat, |
| s a törvényt, amit immár a tiltakozók is |
| tisztelni kénytelenek, mert megtépi őket a só, |
| megsebzi őket a fény, hát valami történik mégis, |
| örvendjen a tenger, itt állunk párban virulva |
| a kova-fokon itt, a világ kirakatában |
| krétafehér szakállak rendeletére, |
| kéz a kézben, várva a ceremónia végét, |
| viseljük a jelképek ünnepi gyötrelmeit, |
| a hátunkra tűzött haragzöld selymet, amint |
| hullámzik, akár a reménnyel tömény mező, |
| s tűri a gyöngyzáport koponyánk, a búza, a rizs |
| rubin és opál kopogását, a sámáni igézetet, |
| ezerévek igéit, szivárványos babona-záport: |
| LEGYETEK TERMÉKENYEK, LEGYETEK TERMÉKENYEK, |
| vetik ránk réztálakból a lignit-barna kezek, |
| kezek a hátunk mögött, gótbetű-görcsös kezek, |
| sárgák meg zöldek, epeszakítók, heroin-fehér kezek, |
| szűzmell-gyaluló, here-aszályos, halálfejgyűrüs kezek, |
| kezek oltári gyertyasorként nyílt ujjuak |
| s kezek egy-ujjuak: revolvertáska-kezek, |
| savakkal, sorsokkal bánó, balzsamozásra váró kezek, |
| kezek a hátunk mögött, kezek a koccintások |
| villámaiban, az új párért emelt kezek, |
| ÉLJEN AZ ÚJ PÁR, ÉLJEN, itt állunk párban szelíden |
| arccal a tengernek, s kezek a hátunk mögött, |
| kezek a zene aranyóljaiból kieresztik |
| a vérengző dallamokat, ragadozó ritmusokat, |
| s mozdulatlanokat marni párducok jönnek, sasok, |
| de nekünk állni kell királyian, kéz a kézben, |
| összeforradt kézzel, összekapcsolt vérköreinkben, |
| ér-glóriában, gyöngyvirágillatú mátkaruhában, |
| arccal a tengernek s mosolyogni a gigászi mókát |
| a habból perdített tünemény baba-pólyákat, |
| nézni az albatrosz-párok fáradhatatlan röptét, |
| de állni a körtáncosok szélverésében, akár a szobor, |
| várni, amikor dobszóra dobognak a lábak |
| s rengetik az anyaföld tűzeres agyvelejét |
| fekete sevrócipők, és drága mazsolaszínü |
| topánok, lakkcsizmák, fogsorokkal sarkantyúsak, |
| vérszekfű-tarajuk át-üt a föld sóhaján, a poron, |
| s rúgva a port a szegények disznóbőr-bocskorai, |
| sörtésen, torzonborzan, mint kicsi szörnyetegek |
| ugrálnak kergén a zsírtalan remete-sarukkal, |
| akasztottember-színü szederlila bilgerlikkel, |
| csukaorr-cipőkkel, gyászszalag-cuggú cipőkkel |
| és összevegyűlnek a condrák, a fátyolruhák, |
| a folthátán-foltok, mint párzó éjjeli lepkék, |
| a püspökpalásttal, a bíborpuha érsekköpennyel, |
| s fegyencek csíkjai gyűrűzve mint a giliszták |
| hajnaluk piramisát nyalják: a hóhéri csuklyát, |
| s csokorként dobálják a vézna balerinákat |
| nagy lihegések magasra a girlandoknak, |
| az ünnep galandférgeinek, és ropják zenére |
| a kopottá kikefélt gúnyák a diplomata-frakkok |
| ollói közt is, rajongva, mert ők is hivatalosak |
| és összevegyűlnek a tüllök, a törpe zsokék |
| lótajtékillatú selyemgatyái, a prémek |
| dúvadhordái, a bárányok irháival, |
| zihál azúr-dresszben a tizenegy aranyérmes, |
| tolongnak a díjazott gárdák, az elégedettek, |
| a dicsőségféltők, lóugrás-táncban a sakkmesterek, |
| szívmellényben az ultivitézek zihálnak, |
| forognak tisztviselőcskék, ráncuk elől-hátul mosoly, |
| titkárnők, új délibábok rezegnek a talaj fölött |
| kávépárában, a drága dohányfüst csipkéiben, |
| dögvész-uszályban a miss Európák és Amerikák, |
| company-vezérek karjain, aranyos ringlispilen, |
| forgó aranyfán pávaként ülnek magasan, |
| a porban toporgó, fejüket forgató tyúkok fölött, |
| szédelgő, árva kis csajok fölött, és teljes az ünnep, |
| s rebbennek gyűrűs galambok, felropognak a díszsortüzek, |
| üdvözölnek kalapok, csákók, s nem ülnek vissza a fejre, |
| kard-élek villannak, ezüstlenek rozmaringszálak, |
| szép delfinkendők és veronika-kendők lobognak, |
| fölúsznak a zászlók az égre s fölúsznak a zászlók fölé |
| fölúsznak az elaggott, krétafehér istenszakállak, |
| s szózat hallatszik steril, a jégszférák sugallata: |
| ÉLJEN AZ ÚJ PÁR, ÉLJEN, DE MOST NE MOZOGJON, |
| arccal a tengernek itt állunk gyönyörű párban, |
| bűvölve mozdulatlanná és megörökítnek |
| kameráikkal a propeller-fejű fotósok |
| lebegve a halak fölött, féltérden a zöld levegőben, |
| nem a kivégző szakasz, ó nem, csak megörökítnek, |
| csöves üveglencse-szemükből kiüt a hideg sugár, |
| kattognak, zengnek, acélszita-szárnyuk zenél, |
| kék darázs-gépek, precízek, csupa gombok, rugók, |
| motorizált rémek Kondor Béla baljós rézkarcairól, |
| s megörökítnek minket, megsokasítva arcunk |
| röpítik rotációsok: IFJÚSÁG, SÓLYOMMADÁR, |
| TIÉD A VILÁG ÉS TEÉRTED VAN A VILÁG, |
| óriás betűk rólunk, akik itt feszülünk |
| arccal a tengernek s lagzi a hátunk mögött, |
| s múlik a drága idő, gyorsabb mint a sólyommadár, |
| de előttünk mindig a nappal, mögöttünk az éj, |
| mögöttünk mindig az éj, pedig pöröl a sötéttel |
| a fehérvirágú almafaerdő, a fellángoló |
| virágfa, tulipánfa, rengeteg tavaszi lámpa, |
| a láng és vér szivárványa, az ábrándok kohótüze, |
| az agyvelők ultra-világa, mégis hatalmas az éj, |
| s hiába ez a menyegző, menyegző a hátunk mögött, |
| hol márvánnyá lettek a leabroszolt jégtorlaszok, |
| asztalok az éjben, fehérek, hosszúak mint a vasút, |
| s rózsát nevetnek a tálak, többet mint a Rózsák Völgye, |
| hogy a föltálalt étel fölizgassa a mirigyeket, |
| levesek aranytócsáit hörpölje hamis glóriasor, |
| a sok cicoma, cirkuszi bokréta, álarc-kobak, |
| dagadnak sáfrányos gőzben, faggyúban tündöklenek, |
| hústörkölyösek, becukrozódnak, beittasodnak itt a fejek, |
| a parafafejek, a gyémántfejek, a dísztök-fejek, |
| a gumifejek, a fölfujható mosolyuak, |
| a mumusfejek, az ijedt fejek, a szerénykedők, |
| fejek a pironkodók, fejek a finnyás és mohó fejek, |
| hánykódnak a krémben, lángolnak az alkohol üdveiben, |
| fejek vérdíjasok, fejek árvák és örökké rezgő fejek, |
| fejek a migrén szentségtartói, sugarasak, |
| fejek az irigység csikorgó sóderfészkei, fejek, |
| fejek a rágalom remekbefaragott szószékei, |
| a szélkakas-fejek, a harckocsikupola-fejek, |
| a galambdúc-fejek, a bábeli torony-fejek, |
| regebeli családfán rezgők: a fejvárosok, |
| dobogó démon-fejek, a sarabolatlan sárkányfejek, |
| fejek a hátunk mögött, és terelik, pörgetik őket |
| isteneik a vének: az örvényszakállú fejek, |
| ÉLJEN A LAKODALOM, ÉLJEN A LAKO, A LAKODALOM |
| zene a hátunk mögött, az örök zenebanda zenél, |
| zúg a hegedűkből a fűrészelt fenyves, a nagydobokon |
| csökönyös szamarak bőrét örökké a bunkók ütik, |
| de csak a tébolyt cifrázza a húr, meg a bongó öböl, |
| csengetyűk lázzsibogása, a réztorok s rózsafa-gége, |
| ÉLJEN A LALALA LAKODA LAKODA LAKODALOM |
| höbögik megdagadt nyelvek, de örökké bort ad a fűrt, |
| örökké születik a bárány, de kés-fényben vérzik örökké, |
| lángol a konyha és izzadnak a kukták szüntelenül, |
| megzabálódik a hús és tengerbe söprődik a csont, |
| a tengerbe okádik, ürül meg vizel a lakodalom, |
| s újra a LALALA LALALA LAKODALOM, |
| emeli borunkat s töri kenyerünket a lakodalom, |
| jussunkat emészti, nyoszolyánkon bagzik a lakodalom, |
| a szégyentelen, a görnyedező, a görcsben rugózó, |
| virággyertyáinkat dönti le könyöke és lúgjaival |
| gyalázza a földet, gyilkolja a gyökeret a lakodalom, |
| fodor a fodron, figura a figurán tülekedik, |
| kocsi kocsi hátán üzekedik és összefarol |
| és összeragadnak mind a világmárkák, akár a bogár, |
| ó éj, a romlás nászéjszakája, ó lakodalom, |
| a sátán feketemiséje, te rút, és izzik az éjben |
| a körmök gyöngyháza, a varasult rosszseb parázsa, |
| a kármin, a fekete lakk, a kőrisbogárzöld zománc, |
| topáz a hervadt ujjon, szuvas ínyen a porcelánfogsor, |
| korhadt pilléren platina-híd, és izzanak a pudvák, odvak, |
| a sorvadt mohák, tapló-füleken a rémcinke-függők, |
| bagoly-fejű lények kezén a lapokká préselt ganéj, |
| nagy aranybetük izzanak, s cizellált bronzlevelek, |
| a meddőség szíkjei, sivatagi láz-sömörök, |
| rókagödör-arcok, s pórusok, hol a lódarazsak a bérlők, |
| izzanak a vőfélyek csapzott keselyű-frizurái, |
| nyűves pálcái, a koszorúslányok, a nászasszonyok, |
| megromolva velejükig izzanak hajzatuk gyökeréig mind, |
| zilált pántlikáik a lepörgetett magnó-tekercsek, |
| lóbéllel felkoszorúzva komornái mind a halálnak, |
| s mi arccal a tengernek itt állunk párban megmerevítve, |
| izzanak a poharak, húrok, izzik a tánc, az anyaföld, |
| izzik a lakodalom, izzik ez a forgatag ünnep, |
| örvényel az égre, lesuppan a földre süvítve, |
| húzza neki a zenekar, s kurrog, rikogat, ropja: |
| SUPRA AGGNŐ, SZÖKJ FEL KABLA, TIPORJ A MAGRA! |
| TE VAGY A TÁNCOS, RIHERUHA-RÁNCOS, ROPJAD RÁNC! |
| HA MEGVOLT AZ ESKÜVŐJE, LESZÁRADHAT A TÜDŐJE, HÚZD! |
| EZ A KÖSZVÉNY HA MEGÁZIK, MINT A KAKAS BUBITÁZIK, BILLENTYŰ! |
| TYŰ, TYŰ, TYŰ! TUBARÓZSÁN TETŰ MÁSZIK, VASKESZTYŰ! |
| HÉ, AZ AGGCSONT MEGELLETT, A CSIKAJA DERES LETT, HÚZD! |
| IDENÉZZ A CSILLAGÁRA, NE A MENYASSZONY FARÁRA, HÚZD! |
| FEHÉR BÁRÁNY, FEHÉR KOS, EZ A LAGZI HUZAMOS, HÚZD! |
| VETKŐZIK A MÁTKAPÁR, KOPÁR LETT A MÁTKAPÁR, KÁR! |
| MAJD NEM LÁTSZIK AZ A CSONT, RÁTÖMKÖDJÜK A BETONT, HÚZD! |
| BEOMOLHAT BUDAVÁRA, HALLGASS CSAK A HADNAGYÁRA, HIPP! |
| KRIPTABELŰ VARJÚ TÁNCOL, SZÁJÁBAN A HÚS, A FÁTYOL, HUSS! |
| IKULÁS, PIKULÁS, TÁNCOL EZER MIKULÁS, HOPP! |
| EZER HORDÓ BOROM VAN, MIND AZ EZER CSAPON VAN, TÖLTS! |
| NE IJEDJ MEG A POHÁRTÓL, TE SZELLEMI EXKAVÁTOR, EX! |
| ISZIK IGY MÁS IS, GÉGE SE VÁSIK, MEGMARAD A STEX! |
| TYUHAHÉ, RÓKAPRÉM, MÁS IS KURVA NEMCSAK ÉN, HÚZD! |
| BÁRCSAK EZ AZ ÉJSZAKA MINDÖRÖKKÉ TARTANA, HÚZD! |
|
| s mi felszalagozva és megkoszorúzva a dörgő időben, |
| arccal a tengernek itt feszülünk öntve szoborrá! |
|
|
|