Búcsúzik a lovacska
| Vascső-karámban hó fátyolának |
| bundásan, sárszeplős arccal |
| bennem nyihog, tipródva nyög |
| horpasztott hasam: iszony |
| te, havacska jó vagy nagyon |
| bársony-ajkam érted jár-kel |
| pata-pártámon, sár tetején |
| vascső-karámból fehér szügyem világol |
| ordast meghatna, embert soha |
| gazdátlanul itt üt a téboly |
| orrcimpámra a szellő mit ültet? |
| csimpaszkodó piros szirmot |
|
| az ítélet betűit vetik elém |
| sok pára-bárányom dér-koloncként |
| soha nem old el végzetemtől |
| óvásra szívem ereje kevés |
|
| Fejemet szöggel televeritek |
| féregnek engem címeztetek |
| féltitek a rétet, reményt |
| az élet leveles pilléreit |
| magvatok sudaras fonalait |
|
| nagyra nevelt föl: pukkadozok |
| olyan esztelen vízió lettem |
| bűvöltetek, arany mosolyomból |
| repegetik inaim a zöld levegőt |
| sarló-nyakam lesarabol minden |
| laskaként ropog a nyári ég |
| dobbantok és alkonyi sáv lesz |
|
| szaporítom nektek a nyomort |
| dörgölődznek dög nagy kancák |
| nem hűti le hágó gerincemet |
| ó, ahány csillag, annyi csikófej |
| már nem is életet: zászlót zabálok |
| világosságot, eszmét emésztek |
| s csak az ország abrosza világol |
| fölhazudtatok engem az égre |
| a szélvész a templomtetőt |
|
| Szomorúságra szorítva immár |
| porban kattogó csont vagyok, így igaz |
|
| jaj, a ti tenyeretek simasága, |
| szívetek történelmi udvara: |
| lényemet édesre kurvította |
| zokoghatott hazám, világom |
| arcotok mágneses napom lett |
| mámorító dobotok a holdam |
| meglovagolta gerincem a láng |
| rogyasztotta tomporom a földre |
| vértavak habverője a lábam |
| iramodó sóhaj, nyíl sziszegése |
| s kövéren kereng faromnál |
|
| Anyatej muzsikál s tenger |
| pergése a csere-bere gyöngynek |
| tőrrel hasogatott selymek sikoltnak |
| jajveszékel a gúzsbakötött |
| tavasza a titkok susogása |
| hallom: a tücskös nyárban |
| gyújtózsinór kúszik a puskaporra |
|
| Templomok homorú boltozatán |
| ha az ég ágyékát erezi a villám |
| vértanuk hátát a homályban |
| megfagy a rezesbanda állva |
| üvegerdő térdel szügyig érő hóra |
| rokokóvá a csatagőz dermed |
| furakvó férgeim ti vagytok |
| szívjátok édes nedveimet, hőmet |
| gyilkolva egymást engem is öltök |
| újrateremt mindig az érdek |
| villámoljon tovább a küllő |
| fehér mező szántatlan ne sírjon |
| vetés virítson, aranyasztag gyomrát |
|
| szépségem a zsarnok nosztalgiája |
| selyemszalag-gyeplőn ágaskodó himnusz |
| s poklát suhogó havam csitítja |
| hölgyeire ha májust nyerítek |
| fátyolba-csavarodva a földet |
| hengerezik és követelőzve |
|
| Királyok, hercegek, grófok |
| rózsateste nagy darabokban |
| glóriátok patkó a patámon |
| miseruha hátamon a csótár |
| ágyúk szavazata közben járom |
| vér fölött is tréfás tavaszban |
| a számba ütött gyöngytyúk-tojások |
| nyers aranyóráit lenyelem |
| vedelem a bort is palackból |
| csóválják cső-nyakukat e tánctól |
| az ég alá kicipelt dunyhák |
| kastély tövén hol závárzatával |
| a burzsuj-fohásztól szalagos |
|
| Mámor vagy orromnak hajdina virága |
| nyár szaga, mézes dombhát |
| a prémes dúvadat megérzem |
| szagát az ecetté rontott mustnak |
| patyolaton címerét a gennynek |
|
| csigázzatok ronggyá az időben |
| véres edényt a világból kilökök |
| bánom is én ha sorvaszt e mánia |
|
| fegyverdörejjel repedésig |
| göthömben ugrál a csillag |
| rajokban a nyári pimaszok |
| de csiszár-kezek közt megőrülök |
|
| Nem szivárványra, de énrám |
| csatoltatok nyerget és hámot |
| szivárvány értetek nem vérzik |
| hasam alá tüzet ki gyújt? |
| a hűség szentségét ki töri föl? |
| jaj, a ti tenyeretek símasága |
|
| szirének, drága sziréneim |
| hasznosra torzult vetületemből |
| csoda jött a világra, csoda |
| fém-gyomor, benzint, áramot |
| atomot evő és bontó gyomor |
| az űr selyem-szénáján élő |
| fém-csövek a beleim, ereim |
| forgóm és csuklóm a csapágy |
| ütemre lökődnek combcsontjaim |
|
| elrabolva agyatokat, szíveteket |
| micsoda ruganyos, micsoda halk |
| kioltja a virágzó cseresznyefát |
| szívja magához a zászlókat |
| bárányfelhőket, összekavar |
| telet és nyarat a fejetekben |
| hasznost meg haszontalant |
| ketyeg a tengerben, sivatagban |
| és ti vigyázzban, tehetetlen álltok |
| a földön mindenki vigyázzba állt |
| jönnek nagy gomolyogban a lég |
| piranhái: szárnyas bogarak |
| dara lesz a csupa-csipke nő |
| bábként viszik a pólyásbabát |
| sikolyánál is előbb hal el |
|
| siralomházi próféta vagyok |
|
| ha a kerékreszerelt mészárosok |
| pléh-szárnyaikat összeütik |
| s már darabolnák életemet így: |
| itt a bőr, itt a hús, itt a csont |
| nehogy orraessek idő előtt |
| margaréták, verjetek sziven |
| kapaszkodjatok jól, mert futunk |
| szememnél nem a bárdok suhognak |
| óriás lepkék, lángpirosak |
| a tücskök gyémántzenéje tüzem |
| szárnyam és hajam is pihenni tud |
| s míg ballagva szelíden járok |
| a két hegy közt kifeszült sas |
| s lehajtott fejemet követi gyalog |
| pillantásomtól a gyilkos beléndek |
| megretten s méreg helyett |
| szívesen termelne cukrot – |
| meglep az éjszaka, opált ködöl |
| belépek a virágzó jázmin közé |
| virágpor, fessed aranycsizmává |
|
|
|