Ezüst lapály

1 Ezüst lapály, ezüst lapály, ünnepélyesen ver a déli fény, az árokparton vadcsalán, vörös lepke remeg tetején. Balzsam itt nől beteg testre, farkaslapu a rossz sebre, tbc-seknek békarokka, mégis az égig ágaskodik a kórság bokra.   2 Furkós bottal vitéz kölykek vakondok várához gyűlnek, körbe ülnek, énekelnek, ütik a fekete földet: „Hat ludam zabszalmában, hetedike asztagjában, hat ludam zabban.” Ha megúnják, békát nyúznak, piócákat nyársra húznak, egérsonkát megfüstölnek, nyittanak boltot a húsnak. A nagyobbak duhajabbak, káromkodnak, mint a zápor, piros lánnyal szépen bánnak, tovatűnnek, mint a kámfor. Ezüst lapály, ezüst lapály, este kék árnyak befödnek, pici hasak, fehér ostyák holdvilágban tündökölnek.