Niemand kapitány

A bűnös nagy parancsnok, John Ceder leváltása után rövid átmeneti időszak következett be a „Titanic” vezetésében, végül a német származású Nicolaus Niemand harmadosztályú kapitányjelölt vette át az óceánjáró irányítását.

A döntés általános meglepetést keltett, ugyanis Niemand mindeddig viszonylag jelentéktelen beosztásokat töltött be a hajón. Előbb a vasmacskák tervszerű megelőző karbantartását irányította, később társas mulatságokat szervezett „Tengertánc” jeligével. Karrierje csúcsára akkor emelkedett, mikor a hajó Vörös Kereszt irodájában rábízták a káros szenvedélyek elleni mozgalmak vezetését: antialkoholista, antinikotinista, antikokainista kampányokat folytatott, mindezt olyan átütő sikerrel, hogy csak „anti-talentum”-ként emlegették. Tisztségei folytán elkerülhette, hogy a bűnös nagy parancsnok ügyeiben ő is kompromittálja magát, a választásnál így szerezhette meg tiszttársainak bizalmát és szavazatát.

Ellenségei sem vitatták, hogy Niemand nehéz helyzetben lépett fel a parancsnoki hídra. Elődje, John Ceder a legtapasztaltabb mocsári hajósok közé tartozott, bármilyen alacsony vízállás mellett biztonsággal tudta vezényelni hajóját – egyszer a Szaharán is keresztülvezette, a hajnali harmatot és némi tevenyálat felhasználva. Kapitányságának utolsó szakaszában a szabadabb nemzetközi vizekre kiérve, Ceder elveszítette irányítókészségét, a „Titanic” egy métert sem haladt előre, csak a saját tengelye körül keringett egyre szűkülő sugarú körben.

Niemand tisztában volt vele, hogy ha tovább akar jutni, új vezetési módszert kell alkalmaznia. John Ceder idejében csak a tisztikar és a hajószemélyzet egy része lophatott, ők is kapitányi jóváhagyás nélkül – így ők is bizonyos kétségeket tápláltak magukban ténykedésük törvényességével kapcsolatban. Niemand kiszélesítette a lopásra jogosultak körét, kiterjesztette a hajó egész személyzetére és „egyéni vállalkozás” elnevezéssel legális alapokra fektette. Innentől kezdve mindenkinek érdekében állt a hajó menetteljesítményének fokozása, mert a lopott holmit csak a legközelebbi kikötőben tudták eladni.

Niemand lassan kiépítette a saját új tisztikarát is. Berendelte magához az egyes tisztségekre pályázó jelölteket és kérdéseket tett fel nekik. Ha nem értette meg a válaszaikat, úgy ítélte meg, hogy az illetők kétségtelenül szakembereknek tekintendők. Ha egy posztra több alkalmasnak látszó személy is jelentkezett, akkor az nyerte el a tisztséget, aki hosszabb ideig tudott féllábon állni úgy, hogy közben a másik lábával egy sípládát hajtott. Egyöntetű vélemények szerint ezek a kiválasztási módszerek voltak a legalaposabbak és leginkább átgondoltak a hajó egész történetében.

Niemand hozott néhány intézkedést, mellyel a „Titanic” nemzetközi megítélését kívánta javítani. John Ceder arcképét nem vette le ugyan a falról, de kissé balra döntötte – jelezve elődje irányvonalának ferdeségét. Arról is gondoskodott, hogy az étlapon a paprikás krumplit újra serpenyős rostélyosként tüntessék fel.

A hajószemélyzet bálványozta Niemandot, de őt magát nem tévesztették meg a látszólagos sikerek. Jól tudta, hogy a hajó most is minden cél nélkül halad, a lopások folytán minden nappal tovább romlik a műszaki állaga, képtelen lesz elviselni az első valóban komoly megpróbáltatást. Niemand egyre figyelmesebben kereste a módot, hogy egzisztenciáját átmentse valamilyen formában.

Egyik nap kint a nyílt tengeren egy motorcsónak csapódott a „Titanic” oldalának. Titkos whiskyügynökök ültek benne, akik a vízirendőrség elől menekültek. Niemand kapitány személyesen hallgatta ki őket, kiderült, hogy valamennyien a manchesteri Sunset whiskygyár alkalmazottai, a cég gyártmányaival kereskednek. Tevékenységük során több ponton is megsértették a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokat és a törvényeket, így a vízirendőrség joggal követelhette a kiadatásukat büntető felelősségre vonás céljából. Niemand azonban egy hirtelen ötlettől vezéreltetve menedékjogot biztosított nekik a hajó fedélzetén – később a „Titanic” minden tisztje a saját érdemének tekintette ezt a döntést.

Éjszaka Niemand kapitány felszállt a fedélzeti helikopterre és teljes titokban Manchesterbe repült. Felkereste a Sunset whiskygyár igazgatóját, doktor Swarczarschot és felajánlotta, hogy szabadon bocsátja a gyár ügynökeit, ha cserébe egy igényének megfelelő állást kap. A kérés elképesztő szemtelensége valósággal elbájolta az igazgatót, aki ezt a tulajdonságot az üzleti adottságok legfontosabbikának vélte és azonnal alkalmazta Niemandot. A kapitány elégedetten repülhetett vissza a hajóra.

Mikor a „Titanic” horgonyt vetett egy angol kikötőben, Niemand utasítást adott a matrózoknak, hogy – mintha csak véletlenül tennék – távolítsák el a kijáratot lezáró drótakadályokat és így a whiskyügynökök zavartalanul eltávozhattak. Később ennek a döntésnek a dicsőségét is magának tulajdonította a „Titanic” valamennyi tisztje.

A következő választásnál Niemand átadta a kapitányi posztot Van Gőghnek, a hajó muzeológusának, ő pedig beállt a manchesteri whiskygyárba. Bemutató előkóstolói beosztást kapott, egykori antialkoholista kampányfőnök létére meglepően jól megállta a helyét. Nagy sikert aratott azzal az ötletével, hogy a whisky erejének szemléltetésére pirosra festette az orrát.

Van Gőgh, a muzeológusból lett kapitány lecserélte a teljes tisztikart, falusi tengeritermesztőket állított a helyükbe. Ők megfelelően támogatták abban a szándékában, hogy a hajót tengeralattjáróvá alakítsák át, ugyanis a tengerfenék kövületeit kívánta tanulmányozni. Van Gőgh úgy választotta meg a menetirányt, hogy lehetőleg minél több jégheggyel találkozzanak. A katasztrófa be is következett, a léket kapott hajó süllyedni kezdett.

A válsághelyzetben a személyzet több pártra oszlott. A kapitánnyal szembehelyezkedő csoport azt hangsúlyozta, hogy Niemandot vissza kell hívni a hajó élére, mind több embert sikerült meggyőzniük arról, hogy a régi kapitány visszatérte megmenthetné a „Titanic”-ot.

A hajó közben végképp lesüllyedt a tengerfenékre. Van Gőgh ezt minden emóció nélkül vette tudomásul, megszokta már a hosszabb lemerüléseket, de a hajószemélyzet öntudatosan mondogatta a köröttük úszkáló halaknak, polipoknak és tengeri uborkáknak:

– Ti még nem ismeritek Niemand kapitányt!

– Niemand kapitány a mi emberünk. Eljön és megment bennünket!

Niemand csodálkozó arcot vágott, mikor közölték vele a „Titanic” tragédiájának hírét:

– Mi az a „Titanic”? Jól sejtem, hogy a „titán” nevezetű nemesfém egyik vegyülete?