Injekcióstűk

– N.-ben, a francia tengerpart egyik híres üdülőhelyén a tavalyi szezon derekán figyelmeztették a vendégeket, hogy ne járjanak mezítláb a fövenyen, hanem húzzanak strandpapucsot – kezdte B., a decens filozófiadocens. – Az üdülők, ha furcsálkodva is, de tudomásul vették az intést, míg végül egy újságíró „felplankolta” és magyarázatot kért. A személyzet udvariasan, de határozottan megtagadott minden felvilágosítást.

Az újságíró nem hagyta annyiban, időt szánt rá és utánajárt az ügynek, hosszas nyomozással sikerült feltárnia az okokat. Az történt, hogy egy társaság, melynek mindegyik tagja AIDS-kórban szenvedett, birtokába vette az egyik környékbeli villát. Egész nap szólt a zene, ittak, szeretkeztek és drogoztak, mintha csak át akarták volna mulatni a végleges elvonulásig hátra maradt rövid napjaikat.

Nem tudni, mikor, kinek és miképp támadt az az őrült ötlete, hogy menjenek le a partra és a fertőzött kábítószeres injekcióstűket ássák el a strand homokjába. Az ártó szándék nyilvánvalóan megmutatkozott: úgy rakták le a tűket, hogy észrevétlenek maradjanak, de fölfelé fordított hegyük kissé kiálljon. Ha egy gyanútlan sétáló belelép egybe, szinte elkerülhetetlenül meg kell hogy kapja a betegséget. Ha mégsem, akkor nem a szándékon múlott.

Te most talán megdöbbensz a betegeknek ezen az öncélú gonoszságán, de akkor nem háborodsz fel, mikor az egészségesek gaztetteiről hallasz: baktériumokat hordozó rakétákról, népirtásokról? Anélkül, hogy filozofálni kezdenénk, be kell látnunk: a legrosszabb, amit a betegekről el lehet mondani, az, hogy semmiben sem különböznek az egészségesektől.

Szerencsédre nincs és belátható időn belül nem is lesz annyi pénzed, hogy eljuss N.-be, a francia tengerpartra, a te yachtodra nem vár a tenger. Így tehát ez a veszély téged még elméletileg sem fenyeget, de ne örülj túlságosan, ne képzeld, hogy a hazai homokban nincsenek elásva halált hozó injekcióstűk.

Nemzetes uraimék tudják, hogy már csak egy évük maradt a hatalomból, jövő májusban már nem nekik nyílik az orgona. Látni lázas sürgés-forgásukat, még a vihar előtt igyekeznek begyűjteni magáncsűrjeikbe a közösség termését. Sietségükben még azzal sem törődnek, hogy kihasadó zsákjaikból sugárban ömlik le a búza a porba – szemtelen verebek és patkányok harmincadjára. Te, aki mindezt látod, csak nyelsz egy nagyot és legyintesz: mindegy. De vigyázz! Ez a Rend nem fogja kesztyűs kézzel átnyújtani az országot hatalombeli utódjának, mint tette ezt a szépemlékezetű Németh-kormány.

Éppúgy, mint az említett N. francia fürdőhelyen a végső stádium felé közelgő AIDS-betegek, úgy ez a bukni készülő rezsim is elássa a maga korruptságával és gőgjével fertőzött injekcióstűit a magyar homok egész hosszában és szélességében – szolgákat akar gyűjteni magának a másvilágra.

Meg kell nézned minden lépésedet, mert egy szúrás is az életedbe kerülhet és száz meg száz fenyeget. A föveny peremén a külpolitikai sikerek látványos, papírzászlókkal díszített homokváraiból kiáll az ellenségessé vált szomszédokkal vívandó háború döfésre kész véres fecskendője. Beljebb a gazdag kormányzati piknik maradványait őrző pléden átüt a szétvert ipar és a kétségbeesésbe hajszolt mezőgazdaság csődjének önmagába döfő hegye.

A közösségi promenádok felgereblyézett porondján a társadalmi béke, a nemzeti egyetértés idillikus felszíne alatt ott lapul az egymásnak ugrasztott nemzedékek, csoportok, sztrájkoló autóbuszsofőrök és várakozó utasok, szakmák és városok mérgező ellentéte. A gyerekeknek fenntartott homokozóban pedig egy beszentelt, nemzeti színű iskolarendszer, az egyenlőtlen esélyek és a pályakezdők munkanélküliségének üres pravazai várják a maguk kis áldozatait.

Biztos, hogy N.-ben a franciák addig kotorták a fövenyt, amíg az utolsó tű is elő nem került – itt nincs, aki ezt megtegye. A strand arra hivatott tapasztalt karbantartó mesterei nálunk is látták, hogy mi történt, mekkora a baj, de őket nem fűzik érzelmi szálak a közönséghez. Lehet, hogy szóltak egy-két szót, de küzdelemre nem vállalkoztak a strand gazdáival, inkább elpályáztak távoli kényelmesebb és biztonságosabb partok felé.

Így hát hiába jön jövőre is nyár, még sokáig nem melengethetitek megfagyott-megkínzott talpatokat a fövenyen. Nektek is papucsot kell hordanotok, de még így sem veszélytelen a járás. Akik pedig lerakták a mérgezett tűket, csak arra várnak, hogy megsérüljetek és újra megjelennek majd, ezúttal fehér köpenyben és felajánlják orvosi szolgálataikat.