A tervezet

Sajnos nem áll módunkban részletezni, miképp sikerült megszereznünk annak a rendelettervezetnek a szövegét, mely a kibocsátó minisztérium szándékai szerint hosszú távon és megbízhatóan megoldja a munkanélküliséggel járó gondokat.

A tervezet kilenc példányban készült. Az esetleges kiszivárogtatás leleplezése céljából mindegyikben más és más azonosítási jelet helyeztek el. Vagy rokon hangzású szavakat alkalmaztak, az egyik példányban lakályos helyett lakájos állt, a másikban hattyúk helyett hat tyúk, vagy rokon értelműeket, így például elvek helyett taktikát írtak, hazafiasság helyett nacionalizmust és így tovább. Mivel nem kívánjuk feltárni informátorunk kilétét, az ő példányában elrejtett szöveghibákat a lehető leggondosabban kiiktattuk. De minden felesleges köntörfalazás helyett következzék maga a rendelettervezet.

„Magyarországon a gépelés időpontjában a munkanélküliek száma 827 942 illetve 830 008, pontosabban 831 142 (elnézést kérünk, de a titkárnőnk kezdő, viszonylag lassan gépel, így kénytelenek vagyunk figyelembe venni az időközben beállt változásokat. Turul Taksony főosztályvezető) tehát ugyanennyi új állásról kell gondoskodnunk.

Alapvetően az államigazgatásban már jól bevált módszereket kívánunk alkalmazni. Elképzelésünk szerint mintegy 30 ezer főt tudunk foglalkoztatni ellenőri beosztásban, ők arra felügyelnének, hogy a munkanélküliek nem szereznek-e meg nem engedett módon külön jövedelmet.

Sajnos alapos okkal feltételezhetünk elvtelen összejátszásokat, sőt korrupciót is az ellenőrök tevékenységében, ezért szükségesnek látszik az ellenőröket ellenőrző ellenőrgárda kialakítása. Egy ellenőrre átlagosan két ellenőrt ellenőrző ellenőrt számítva – ezek kölcsönösen ellenőriznék egymást is – az intézkedés újabb hatvanezer fővel csökkentené a munkanélküliek seregét. A teljes bizonyosság kedvéért nem mondhatunk le az ellenőröket ellenőrző ellenőrök ellenőrzéséről sem. Ebbe a beosztásba igen magas képzettségű szakembereket kívánunk alkalmazni, munkájuk kivételes hatékonyságában bízva nem látszik indokoltnak, hogy létszámuk túllépje a kilencvenezret.

A gondok megoldásában és a baloldali demagógia közömbösítésében jelentős segítséget nyújt majd a valláserkölcsi-nemzeti alapon álló munkanélküli szervezetek kialakítása. A tervek szerint a tagsági díj a Szózat háromszori eléneklése lesz, ennek fejében a tagok szociális segélyként öt, rendkívüli méltánylást érdemlő esetekben hat „Üdvözlégy Máriá”-ra számíthatnak. Minden megyében, Budapest valamennyi kerületében, sőt a nagyobb községekben is fel kell állítani a Munkanélküliek Nemzeti Fórumát – valamennyi alapszervhez függetlenített elnököt, titkárt és közepes létszámú adminisztratív személyzetet kell kinevezni. Számításaink szerint ez is legalább százezer új munkahelyet jelentene.

Természetesen szükség van az általános államigazgatási módszerektől eltérő megoldásokra is, ezek közül sorolunk fel néhányat a teljesség igénye nélkül.

Rendkívüli módon rontják az utcaképet az eltávolított szobrok után visszamaradt üres talapzatok. Tudomásunk van róla, hogy a Magyar Gerincpárt néhány vezetője, mindenekelőtt Végh főminiszter úr szívesen felállna néhány órára egy-egy piedesztálra – de könnyen belátható, hogy ez a szolgálat folyamatosan nem vehető igénybe. A mintegy húszezer üres talpazat három plusz egyes, keresztbe váltó műszakkal nyolcvanezer munkanélkülinek nyújthatna szűkös, de biztos kenyeret. Külön meg kell említenünk, hogy az állástalan fodrászok is megfelelő elfoglaltságot találhatnának: a talapzatra fellépő Kolompár Béla segédmunkást vagy Rubacugi Bálint tanárt megfelelő szőrök alkalmazásával Kossuth Lajossá vagy Széchenyi Istvánná alakíthatnák át.

Köztudomású, hogy a rendszerváltás után számos utcanév megváltozott és az új utcatáblák gyártási üteme sajnálatos módon nem tart lépést az igényekkel – ezen a gondon is segíteni lehetne a munkanélküliek alkalmazásával. Minden sarkon állhatna egy-egy közmunkás, aki az érdeklődőket készséggel felvilágosítaná az utca új nevéről. Ezt a szolgáltatást ki lehetne egészíteni azzal, hogy a két sarok között egy másik munkanélküli helyezkedne el, aki közölhetné, hogy hol található az az ember, aki tudja az utca nevét.

Általánosságban: törekedni kellene rá, hogy a felújítások során a drága külföldi gépek és szerkezetek helyett olcsó hazai élő munkaerőt alkalmazzanak. Meggondolandó például tengerjáró hajóink átalakítása evezős gályákká, teljesítményük nagyjából azonos színvonalon maradna, de igen sok új munkahelyet tudnánk teremteni. Ezt a javaslatunkat már ismertettük a szakszervezetekkel, ők nem emeltek kifogást az evezős padhoz való odaláncolás és a szájpecek alkalmazása ellen, csak azt kötötték ki, hogy a megalázó monoton dobszó helyett egy tilinkó hangja szabályozza az evező rántásának ütemét.

Ha fenti ajánlataink megvalósulnának, mind a 843 997 munkanélküli (a titkárnőnk, sajnos, változatlanul lassan gépel! Turul Taksony főosztályvezető) megfelelő elfoglaltsághoz jutna. Tisztában vagyunk vele, hogy ezek az intézkedések csak tüneti kezelésnek számítanak és a bajoknak a gyökeréig kellene leásni. Ezért tisztelettel azt javasoljuk, hogy a kormány utasítsa a szülészorvosokat: csak olyan újszülötteket segítsenek a világra, akiknek szülei igazolni tudják, tizennyolc éves korukra gondoskodtak megfelelő állásról. A többi maradjon jelenlegi tartózkodási helyén – legalább néhány évig, amíg kormányunk gazdasági erőfeszítéseinek első eredményei megmutatkoznak.