A mama-szalag

Doktor Róth Ede, a KKK, a Koraszülött Kórház és Klinika igazgatója a pártállam elkötelezett hívének számított, így mindenki biztosra vette, hogy hamarosan elmozdítják majd az intézmény éléről. A leváltás hamarosan be is következett, de általános meglepetést keltett az a kiegészítő miniszteri döntés, mely doktor Róth Ede helyére Telcs Tamás Jenőt nevezte ki. Telcs korábban az Adóhatóság utolsó párna elkobzási alosztályát vezette és egészségügyi képzettsége egy alapfokú böllértanfolyam elvégzéséből állt.

Az új igazgató bemutatkozó hivatalos nyilatkozatában tréfásan megjegyezte, hogy nem akar a KKK-n is csomót keresni, jóllehet az előző nómenklatúra egy csomót keresett ezen az intézményen is, hangsúlyozta azonban, hogy a kórház munkájában alapvető változásoknak kell bekövetkezni.

Oda kell hatni, hogy a koraszülött fiúk és lányok között újra kialakuljon a nemzeti hagyományainkban szentesített egyharmad-kétharmad arány. Minél hamarabb vissza kell állítani a bábáknak a pártállam idején megszüntetett státuszát, majd, valószínűleg egy tévedés folyományaként hozzátette, hogy szolgálati vasorral kell ellátni őket. Az Egyház kívánságára külön szobákba kell rakni a Mária keresztnevű várandós asszonyokat és ha legalább három napkeleti király keresné őket, azonnal be kell engedni az illetőket.

Telcs attól tartott, hogy a doktor Róth Edével rokonszenvező személyzet szabotálni fogja az utasításait, ezért folyamatos és szigorú ellenőrzést vezetett be. Egyik körútja során a nővérek ügyeleti szobájában néhány magnetofonszalagot talált. Kérdőre vonta a főnővért:

– Mik ezek?

– Ezek az úgynevezett mama-szalagok. Azt tapasztaltuk, hogy az inkubátorokban elhelyezett koraszülött csecsemők testileg-lelkileg gyorsabban fejlődnek, ha egy magnószalagról az anyjuk hangját hallhatják. A mamák kapnak egy-egy kazettát és rámondanak egy tetszésük szerinti szöveget arról, hogy mi várja majd otthon a babákat, beszélnek nekik a testvéreikről, a szobájukról, a játékaikról és így tovább.

Telcs összevonta a szemöldökét:

– Ellenőrizte valaki is ezeket a szövegeket?

– Nem tartottuk fontosnak.

– Meg kell mondjam: ez elég felelőtlen magatartás volt.

Az új igazgató magával vitte a szalagokat és a legszűkebb bizalmas vezetőcsoport jelenlétében lehallgatta. A mamák többsége a nyomasztó otthoni helyzetről beszélt, a szűkös lakáskörülményekre, a nehéz megélhetésre vagy éppen az apa munkanélküliségére panaszkodott. Mikor az utolsó szalag is lefutott, Telcs összefoglalta a tanulságokat:

– Hallották, uraim, hogy ezek a szövegek csüggedést és letargiát terjesztenek. Egy szót sem ejtenek az eredményeinkről, például arról, hogy a bankokban erősen megnövekedtek a valutatartalékaink. Csak azon lehet csodálkozni, hogy az ilyen egyoldalú tájékoztatás nyomán a csecsemők nem kérvényezik tömegesen visszatérésüket az anyaölbe. Ebben a jelenségben világosan felismerhető az ellenzéki propaganda hatása és mint tudjuk, az ideológiai harcban nem létezik légüres tér…

– Ez így igaz – tapsolt egy boncsegéd, a régi MSZMP titkára.

– …tehát ki kell dolgoznunk a nemzeti jobbközép eszmeiséget hordozó, valláserkölcsi alapon álló, általános érvényű mama-szalagot és a továbbiakban csak ezt lehet felolvasni az inkubátorokban.

Telcs pályázatot írt ki a szöveg összeállítására, megszerkesztésébe bevonták mindkét Magyar Gerincpártot, az egyházat és a különböző itthoni és külföldi magyar szervezetek képviselőit.

A megszületett kazetta már a megjelenésével is kifejezte az őt létrehozó szándékot: piros-fehér-zöld alapon a Magyar Gerincpárt jelképe látszott: a fiait szoptató vízililiom. Módunkban áll kivonatosan a szöveget is idézni:

– „…Sok szeretettel üdvözlünk a plurális, népi-nemzeti Magyarországon. Jól választottál, mikor ide születtél. Tudnod kell, hogy életedet annak a harcnak köszönheted, melyet a koalíciós pártok folytattak megszületésedért a Parlamentben és más fórumokon…

Ne hallgass a defetista természettudósokra, olyanokra, mint Darwin Károly, te nem a majomtól származol, ennek biztos jele, hogy a fogaddal nem tudod feltörni a kókuszdiót. Ne is próbáld meg…

Továbbá őszintén reméljük, hogy kis gerinced népi-nemzeti – amennyiben nem, légy szíves kapcsold ki az adást a következő néhány percre –, el kell foglalnod a fontos őrállásokat és meg kell védened a nagylelkűen befogadott, de sohasem asszimilálódott kisebbségek ellen – ezeket nem részletezzük, mert előfordulhat, hogy valamelyik ellenzéki újság megszerzi a kazetta szövegét. Mindenesetre, ha lesz majd térképed, keresd ki rajta Párizst, New Yorkot és Tel-Avivot. Ha összekötöd őket, megbizonyosodhatsz, hogy egy háromszöget adnak ki és ez nem véletlen!

Ugyanez vonatkozik a környező országok lakóira is. Állj készen a harcra…”

A szöveget egy kormánypárti színművész olvasta fel, akit a Budafoki Borpince terjesztett fel a Kossuth-díjra. A felvételnél különleges alkoholszűrőket kellett alkalmazni, mert a hangja is jóvátehetetlen elváltozásokat idézett volna elő a zsenge szervezetekben.

A mama-szalagot éjjel-nappal sugározták az inkubátorokba beépített hangszórókon. Telcs egy hónap leteltével megkérdezte a főnővért:

– Tapasztal valamilyen hatást?

– Igen. A múltkor hat csecsemő megszökött a bura alól és átment verekedni a Döbrentei terembe, ahol a cigány és zsidó gyerekeket tartjuk.

– Nem értem, hogy lehet ez? – kérdezte Telcs elcsodálkozva.