A bizánci kapu

Doktor Kovács Botond történelem szakos középiskolai tanfelügyelő ezen a napon a pestszentervini Corvin Mátyás – azelőtt Korvin Ottó – gimnázium harmadik bé osztályának történelemórájára látogatott be. A tanfelügyelő kellemesen meglepődött, mikor megtudta, hogy a fiatal tanár a kalandozások koráról beszél majd – ez volt doktor Kovács Botond kedvenc történelmi korszaka, nem utolsósorban névadójára, Botondra való tekintettel. Nem is tudta megállni, hogy legalább közvetett formában rá ne kérdezzen, felszólította az egyik diákot:

– Meg tudnád nekem mondani, hogy ki törte be a bizánci kaput?

A diák ijedten rázta meg a fejét:

– Nem én voltam, tessék elhinni.

A tanfelügyelő megpróbált segíteni:

– Ugyanúgy hívták, mint engem.

– Tanfelügyelő?!

Kovács bosszúsan legyintett és a tanárhoz fordult:

– Legyen szíves, mondja meg neki maga, hogy ki törte be a bizánci kaput.

A tanár vállat vont:

– Fogalmam sincs, tanfelügyelő úr. Próbálja megérteni a helyzetet: negyven fős tanulócsoportokkal kell foglalkoznom, nincs időm ilyesmikre figyelni. Azt viszont tudom, hogy ki törte be a díszterem ablakát.

A tanfelügyelő a felháborodástól hörögve ment fel az igazgatói irodába és előadta a panaszát:

– …egyszóval: sem a diák, sem a tanár nem tudta, hogy ki törte be a bizánci kaput!

Az igazgató egyetértően bólogatott:

– Ez több mint felháborító és sérti iskolánk jóhírét is. A lehető legszigorúbban fogok eljárni: mind a ketten külön-külön ki kell hogy fizessék a kapu helyreállításának teljes költségét.

A tanfelügyelő az asztalra vágott:

– Ez már nem tudatlanság, ez már kész maffia! Nem hagyom annyiban, feljelentést teszek maguk ellen.

Doktor Kovács Botondot hajtotta a düh, bement a kerületi kapitányságra. Maga a rendőrkapitány fogadta:

– Miről volna szó, tanfelügyelő úr?

– A bizánci kapuról.

– A bizánci kapuról? Melyikről?

– Egy kódexből kimásoltam a képét, parancsoljon.

– Úgy látom, ez a kapu sérült.

– Igen, és sem a diák, sem a tanár, sem az igazgató nem tudta, hogy ki törte be.

– Megengedhetetlen kihágás, tanfelügyelő úr, magam veszem kezembe az ügyet.

Kovács hamarosan hivatalos értesítést kapott a következő szöveggel:

„Kedves tanfelügyelő úr! Örömmel értesítem Önt, hogy a munkánk eredménnyel járt. Hosszan elemeztük a bizánci kapu Ön által mellékelt fotóján megfigyelhető sérüléseket és sikerült megállapítanunk a bűntény modus operandiját, az elkövetés módját. A nyílászáró szerkezetek hasonló nyitási módszere Kalányos Dezső sokszorosan visszaeső betörőre jellemző – ugyanilyen eljárással hatolt be például a csákvaomályi vendéglőbe is. Országos körözést adtunk ki ellene, melynek eredményeként sikerült elfognunk a nevezett személyt. Munkatársaink kihallgatták Kalányost, a gyanúsított a keresztkérdések súlya alatt megtört, különösen ami a jobb csuklóját és a bal mutatóujját illeti. Bevallotta a bűncselekményt, a házból elvitt értékek tekintetében később nyilatkozik majd. Egyben felhívjuk a figyelmét tanácsadó irodánkra, mely megfelelő ötleteket ad a nyílászárók fokozott védelmére…”

Ezek után doktor Kovács Botondnak nem marad bizodalma másban, mint egykori történelemtanár kollégájában, Végh főminiszterben. Egy levélben fordult hozzá, a magas tisztség viselője írásban válaszolt, a tanfelügyelő izgatottan tépte fel a borítékot.

„Mélyen tisztelt tanfelügyelő úr! Köztudomású, én magam is többször kinyilvánítottam már abbeli meggyőződésemet, hogy a Magyar Köztársaság semmilyen értelemben és tekintetben nem felelős a pártállam idején és által elkövetett bűnökért. Ez az eset is árasztja magából a baloldaliság áporodott és terrorista szellemét. Mi a magunk részéről nem örülünk a történteknek és a méltányosság jegyében hajlandók vagyunk kifejezni sajnálkozásunkat a kapu jogos tulajdonosának, Bizánc úrnak és ezzel egyidejűleg az elszenvedett sérelemmel arányos összegű kárpótlási jeggyel kártalanítjuk…”

A tanfelügyelő prérifarkasokra emlékeztető üvöltésben tört ki, diplomáját darabokra tépte, majd némi sóval és kecsöppel ízesítve lenyelte. Másnap felmondás nélkül otthagyta az állását és öklét rázva nyomtalanul eltűnt.

Azóta mind gyakrabban érkeznek panaszok, hogy éjszakánként sorra törik be a különféle hivatalok kapuit egy ismeretlen tompa tárggyal, feltehetőleg buzogánnyal. A rendőrség a feltételesen szabadlábon levő Kalányos Dezsőt gyanúsítja a cselekménnyel.