A Gőzös

Hódolat Jules Vernének

 

1872. december 12-én, nyolcvan napra tervezett föld körüli útjának 71. napján Phielas Fogg (két g-vel) kíséretével együtt a New York-i kikötőbe érkezett. Sietve tájékozódott, élt benne a remény, hogy minden időveszteség nélkül folytathatja majd az útját. Csalódottan kellett tapasztalnia, hogy a menetrend szerint közlekedő China gőzhajó alig negyvenöt perccel korábban elindult Fogg (két g-vel) áhított célja, Liverpool felé. A következő járat csak két nap múlva volt esedékes, a derék gentleman ebben a pillanatban egy vörös pennyt sem adott volna a Reform Klubban kötött fogadása sikeréért.

Fogg (két g-vel) körülnézett. A parttól alig egy kötélnyire a tüzérlaktanya előtt egy „Hungária” nevezetű csavargőzös horgonyzott a Hudson folyón. Fogg (két g-vel) nem tartotta kizártnak, hogy sikerül kibérelnie a hajót egy rendkívüli európai fuvarra, egy csónakkal a gőzöshöz vitette magát, majd a kötélhágcsón felmászott a fedélzetre.

Fogg (két g-vel) legnagyobb megdöbbenésére egy zendülés kellős közepébe került. A „Hungária” személyzete megunta a régi kapitány, John Ceder és tisztikarának tehetetlenségét, mely egyre romló életkörülményeket eredményezett és valamennyiüket leváltotta tisztségéből. A megbukott parancsnoki gárda egy része elhagyta a hajót, más részük pedig, mintha semmi köze sem lett volna a történtekhez, átminősítette magát utasnak és továbbra is ott maradt a „Hungária” fedélzetén.

A tapasztalt Fogg (két g-vel) pillanatok alatt felmérte az ellentmondásos helyzetben rejlő esélyeket, felment a parancsnoki hídra és beszédet intézett a legénységhez. Osztatlan bizalmat keltett az a nyugodt erő, mellyel a régi vezetést ostorozta. Programnyilatkozatában állandó hátszelet és napsütést ígért, de bejelentette a zsoldok emelését, a hajó tavaszi nagytakarítását és a patkányokkal való leszámolást is. Utolsó mondataiban mintegy összegezte céljait: a „Hungáriá”-t a lehető leggyorsabban és a legkisebb fáradsággal kívánja visszavezetni Európába.

A matrózok sapkájukat a levegőbe dobálva egyhangú lelkesedéssel választották kapitánnyá Fogg-ot (két g-vel), lehurrogták az öreg fedélzetmestert, aki félénk hangon az új parancsnok hajósvégzettsége és jogosítványai után érdeklődött, mert tudomása szerint Fogg (két g-vel) csak a Reform Klub tagja volt és semmi más.

Fogg (két g-vel) mindenekelőtt az új tiszti gárdát szervezte meg, a legfontosabb posztokat természetesen kísérete tagjaival töltötte be. Komornyikját, a kövér Passepartout-t, az egykori zenebohócot alkapitánnyá nevezte ki és rábízta az egyik ideológiai kulcspozíciót: a hajó gőzsípjának a kezelését. Ebbeli tevékenységében Passepartout olyan buzgalmat tanúsított, hogy a kazánokban megtermelt gőzenergia több mint kilencven százalékát elsípolta. Mikor a hajó alkalmazottjai panaszkodtak az állandó fülsértő sivításra, Fogg (két g-vel) kijelentette, hogy a sípolás Passepartout zenebohóci tevékenységének részét képezi és kétségkívül a század legnagyobb zenebohócának tekinthető.

Másik bizalmi emberét, Fix titkos rendőrügynököt, akit mindenki csak „Havi ötszázezer Fix”-nek ismert, a hajó biztonsági szolgálatának élére állította.

Fogg (két g-vel) a ráháruló kapitányi teendőket is átszervezte a szükséges pontokon. Rendezte kapcsolatait a többi Verne-hőssel, kiutasította a hajón ideiglenesen tartózkodó Sztrogoff Mihályt és kölcsönkérte Bégum ötszázmillióját. A tájékozódás eddig keleti csillagképeken nyugvó rendszerét ezentúl a Nyugat Keresztjére alapozta. A raktárból előkerestette a hajó század eleji kapitányának, vitéz Faszary ellentengernagynak a fotóját és mintegy példaképként kirakatta a falra. Végezve az előkészületekkel, Fogg (két g-vel) kiadta a menetparancsot:

– Teljes gőzzel hátra!

Fogg (két g-vel) természetesen elvetette az előző vezetés által készített primitív útitervet, mely a megszokott tengeri útvonalra irányította volna a hajót. Az ő elképzelései szerint a csavargőzös a Hudsonön visszafelé haladva hamarosan talál majd egy betorkolló mellékfolyamot, mely lényegesen lerövidíti az Európába vezető utat – olyan további előnyöket nem is említve, mint a fedélzetre ezen a vidéken nagy gyakorisággal felrepülő sült halak és a bárányfelhőkből potyogó nagyobb címletű dollár bankjegyek. Az elképzelés általános tetszést aratott, csak az öreg fedélzetmester akadékoskodott megint, hogy semmiféle tapasztalat vagy térképészeti adat nem támasztja alá Fogg (két g-vel) feltevéseit.

A hajó egyre sekélyebb vizeken haladt, néhol olajjal kellett bekenni a meder csupasz fenekét – ezzel mintegy párhuzamosan romlottak a legénység életkörülményei is. Minden tizedik matrózt elbocsájtottak és a szolgálatban megmaradtak is visszasírták a régi kapitány által minden körülmények között biztosított ízetlen, de legalább mennyiségében elégséges fejadagokat.

A lázongó felkiáltásokat egyelőre elnyomta Passepartout maximális hangerőre állított gőzdudája, a falakon megjelentek az első titokzatos kezek által festett politikailag pornográf feliratok:

– „Fogg – te fogatlan!” „Fogg – bukni fog!” „Borral volt tele a veder – fasza gyerek volt John Ceder.”

Az ismeretlenek Fixet, a biztonsági szolgálat vezetőjét sem kímélték, ajtajára kiírták:

„Fix – hogy te nem vagy normális, az fix!”

December 21-én Fogg (két g-vel) világkörüli útjának nyolcvanadik és kapitányi működésének tizedik napján a „Hungária” csavargőzös fennakadt egy homokszigeten és végképp megfeneklett. Fogg (két g-veI) nem volt hajlandó tudomásul venni a katasztrófát, naponta közzétették a jelentéseket a megtett mérföldekről – ezt a számot úgy kapták, hogy egy dobókockán kivetett számot megszoroztak százzal. Időnként Fixet is végigküldték a fedélzeten, aki úgy tett, mintha imbolyogna a szédületes sebességtől.

Fogg (két g-vel) ebben a kevéssé derűsnek tűnő helyzetben is mindenképpen meg akarta nyerni a Reform Klubban kötött fogadást, és időre beérkezni Európába, utasítást adott, hogy fokozzák a megfeneklett hajó sebességét.

A régi kapitány, John Ceder által hagyott szénkészlet már régen elfogyott, hogy emelni tudják a nyomást a kazánokban, összetörték és elégették a hajó berendezését. Erre a sorsra jutott a hajóbástya, a parancsnoki híd, a kabinok, a hajófülkék, a fedélzeti védőborítás, a hajópárkány. A két főárbocot is kivágták és baltával felaprították. Az egykor legendásan kényelmes és rendben tartott „Hungária” csavargőzös egyre inkább egy csupasz pontonhoz vált hasonlatossá. Az öreg fedélzetmester sóhajtva jegyezte meg:

– Az lehet, hogy eljutunk Európába, csak azt nem tudom, hogy ilyen hajóval minek.

Aztán a hajó felrobbanása már senkit sem lepett meg.