DíszelőadásDoktor Porkoláb Béla büntetésvégrehajtási alezredes, a sóvári fegyház és börtön parancsnoka, akit a környezete „Háromlábú”-nak becézett, mert két láb nem lehet ilyen büdös, fontos és sürgős ügyben kihallgatást kért az Országos Parancsnokságon. – Jelentem, közeledik az 1963-as nagy amnesztia harmincadik évfordulója és úgy gondolom, hogy ezt az eseményt egy látványos díszelőadással kellene megünnepelni. A felettese legyintett: – Ugyan már, Porkoláb! Hogy jutott eszébe ez a marhaság? – Lapozgattam hivatali elődöm és édesapám, idősebb doktor Porkoláb Béla büntetésvégrehajtási alezredes iratai között és a következő dokumentumot találtam – Porkoláb átnyújtott fölöttesének egy régi, kézzel festett plakátot.
„Meghívó
A «Vörös Kübli» Elítélt Önkormányzati Kör 1957. május elseje alkalmából ünnepi előadást rendez a Sóvári Fegyház és Börtön dísztermében – más néven a „száraz hugyozó”-ban. Műsor
1. Az Internacionálé – énekli a szereplők kórusa. A szövegből kimaradt a következő fél sor: «rabságodnak vége már», ugyanis amnesztia ügyekben csak a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa határozhat, helyette kétszer énekelendő a «semmik vagyunk». 2. A rab gólya – előadja Varjas Szilárd, a Szegedi Állami Fegyház örökös tagja. 3. Ócska bolsi trükkök – humoros bűvészmutatvány – előadja Gőzduda István, kétszeres József Attila-díjas börtönírnok. 4. Pitifi Dénes Jánosnak, börtönünk köszörűs költőjének verse: «Akasszátok fel a Király Bélát…» 5. «A siralomház» – élőkép, előadja a „Kegyelmes Urak” együttes, vagyis a halálraítélt és kegyelmet kapott elítéltek. 6. Csontzene ütő- és verőhangszerekre, zenés egyfelvonásos, írta Haczuka Árpád, az Elítélt Közösség elnöke…”
A fölöttes szeme a lap végére ugrott: „műsor után szülői értekezletet tartunk”, aztán letette a papírt: – És most milyen műsort akar összeállítani, Porkoláb? – Én nagyjából már meg is terveztem, zömében új produkciók volnának, de belevennénk néhány örökzöld számot is. – És feltételezi, hogy valaki is fellépne a régi rabok közül? – Én már meg is tettem az első lépést, felkértem védnöknek és szereplőnek Haczuka Árpád elnök urat. – És elvállalta? – Azt válaszolta, hogy ő nagyon szívesen jönne, csak attól függ, hogy Jeszenszky Úr megengedi-e neki. Szerintem inkább azok sértődnek meg, akiket nem hívunk, mert kiderül, hogy soha nem voltak letartóztatva. Néhány tiszteletbeli rabot mindenképpen ki kell neveznünk. – Tudja mit, Porkoláb? Írja meg a meghívókat. Porkoláb hazament és leült az íróasztala mellé:
„Tisztelt Honfitársunk! Kedves egykori növendékünk! Az Alma Mater, a Sóvári Fegyház és Börtön hív titeket baráti találkozóra. Ez a börtön büszke rá, hogy mindig megőrizte a demokrácia és a kultúra legjobb képviselőit. Az egy zárkára jutó diplomások tekintetében messze felülmúltuk az európai átlagot. A következő műsorral szeretnénk megünnepelni az amnesztia harmincadik évfordulóját: 1. Nacionálé – vagyis nemzeti himnuszunk. 2. «Akkor most mondjam, vagy mutassam?!» – ünnepi beszéd, tartja Haczuka Árpád elnök úr. Kíséri a Konzervatív Nemzeti Ifjak kórusa – füttyel és közbekiáltásokkal. 3. Néhány gondolat bánt engemet! – előadja Gőz Duda István. 4. Pitifi Dénes János börtönünk köszörűs költőjének új verse: «Meghalt a Király (Béla), éljen a Király (B. Izabella)!» 5. «Száz forintnak harminc a fele» – parlamenti interpellációra előadja az Új Állami Vagyon Hivatal, vagyis az Új ÁVH. 6. Követely Kálmán vezérezredes, illúzionista és szemfényvesztő, minden külön segédeszköz nélkül, pusztán a szájával utólag megnyeri a második világháborút. A produkció után magyar honvédek tömeges feltámadása várható…”
Porkoláb alezredes lesokszorosította a meghívót és néhányszáz példányban szétküldte. Hetekkel később a fölöttese rákérdezett: – Na, Porkoláb, válaszoltak a meghívóra? – Nem, senki sem. – Akkor elmarad a műsor? – Nem, csak elhalasztjuk egy pár hónappal. Ahogy most állnak a dolgok, hamarosan újra megkopogtatják azt a téglát, melyet nekik építettek be a börtön falába. A múltkor a főminiszter úr is célzott rá, ő pedig csak tudja. |