Az éhségsztrájk

Hajdú Dezső gerincpárti képviselő – a népszerű „Duhaj” – erősen fokhagymás abált szalonnát kapott vidékről. Vacsorára két vastag szeletet is elfogyasztott, másnap úgy ébredt, mintha elefántok táncoltak volna a hasán. Reggelire csak néhány pirítóst, sonkát, rántottát, lekvárt, mézet, sajtot, liptói túrót, felvágottat, gyümölcsöt és tejeskávét fogyasztott, de ez a pár falat sem esett igazán jól neki, elhatározta, hogy napközben pihenteti majd a gyomrát.

Délben csak egy kávéra nézett be a parlamenti büfébe. Józsi, a pincér invitálólag a fehér asztalok felé intett, de Hajdú megrázta a fejét:

– Ne számítsanak rám, Józsikám, ma nem eszem.

– Miért?

Hajdú kísértésbe esett, hogy megmondja az igazat, de aztán úgy döntött, hogy egy ilyen mellékes ügyben sem szabad megtörni stílusának egységét:

– Éhségsztrájkot fogadtam, nem tűröm tovább, hogy ezek a destruktív zsidók leantiszemitázzanak.

A beszélgetésnek véletlen fültanúja volt egy kormánypárti parlamenti tudósító, másnap az „Új Hunnia” vezető helyen közölte Hajdú éhségsztrájkjának hírét. Fotót nem mellékeltek, mert a képviselő kilencedik tokája már nem fért volna el az oldalon.

Az országgyűlés következő ülésnapján Gáspár Menyhért Boldizsár madárpárti képviselő alkotmányellenesnek bélyegezte azt a felfogást, hogy valaki éhségsztrájkkal próbálja érvényre juttatni politikai szándékait, tiltakozásul éhségsztrájk ellenes éhségsztrájkot jelentett be.

A kiélezett helyzetben a Gerincpárt koalíciós partnerei kötelességüknek érezték, hogy kifejezzék szolidaritásukat, ezért választmányi tagokat jelöltek ki, akik kétórás váltásokban éheztek.

Ez a különös mozgalom nem maradt meg az Országgyűlés falai között, hanem átterjedt a közélet szinte minden területére. Az újságok naponta új fejleményekről számoltak be.

A labdarúgó-bajnokság soros fordulójában Sóvágó II. a Pestszentervin F. C. csapatának balhátvédje vitatta az ellene megítélt taccsdobás jogosságát. Mikor a partjelző nem volt hajlandó megmásítani a döntését, Sóvágó II. leült a 11-es pontra és éhségsztrájkot kezdett – visszamenőleges hatállyal, vagyis a torkán lenyúlva mégis kidobta a taccsot.

A Közétkeztetési Vállalat főszakácsa súlyosan italos állapotban – a későbbi vizsgálatok során nem találtak vért az alkoholjában – megkóstolta a saját főztjét – az étel minősége elleni tiltakozásul azonnal éhségsztrájkba kezdett.

Egy középiskolás diák éhségsztrájkba lépve követelte: a köztársasági elnök rendeletben nyilvánítsa ki, hogy 2x2 ezentúl öt – ugyanis ő ezt írta legutóbbi matematika dolgozatában.

Egy ugyancsak éhségsztrájkot folytató amatőr fényképész azzal a kívánsággal állt elő, hogy nappal is legyen sötét, mert így a felvételek előhívásánál nem kellene sötétkamrába húzódnia. Ettől erősen eltért annak az éhségsztrájkoló éjjeliőrnek a beadványa, aki azt kérte, hogy éjszaka is legyen világos, mert így nem kellene lámpát gyújtania az újságolvasáshoz.

A Gerincpárt kezdeményezésére hamarosan megalakult a Magyar Éhségsztrájkolók Közössége, ez a szervezet volt hivatva egybefogni és képviselni a különböző érdekeket. Társadalmi elnökké a gondolat atyját, Hajdú Dezsőt választották, akit a megnyitó díszvacsorán szeretettel köszöntöttek tizedik tokája megjelenése alkalmából. A sajt és desszert között a népszerű „Duhaj” kifejtette a mozgalom céljait. Követelte, hogy a Magyar Rádió vasárnap délelőtt az országos adókon negyedóra hosszat közvetítsen stilizált gyomorkorgást orgona- és lantkísérettel. A Közösség kezelésében nyissanak olyan élelmiszerboltokat, melyekben semmiféle árucikk sem kapható – küldöttséget menesztettek a Független Államok Közösségébe, hogy tanulmányozzák az ott már sikeresen működő hasonló üzleteket.

A Közösség igyekezett növelni taglétszámát, a feladat kimagasló fontosságára való tekintettel maga Hajdú Dezső foglalkozott a jelentkezőkkel. Egyik nap egy Kovács János nevezetű nyugdíjas kopogtatott be.

– Ön miért kíván csatlakozni hozzánk? – kérdezte a népszerű „Duhaj”.

– Nekem aztán igazán itt van a helyem. Kérem szépen, ebben a hónapban ki kellett fizetnem a villanyszámlát és a lakbért, egyetlen falat sem volt a számban hetek óta.

– Nagyon sajnálom uram, de a mi felfogásunk szerint nem tekinthető igazi éhségsztrájkolónak, akinek amúgy sincs mit ennie – és „Duhaj” már a következő jelentkezővel foglalkozott, aki azt kérte, hogy a tagsági időbe számítsák be a fogyókúráját is.