A Természet ritmusa

Egy Amerikából hazaszakadt házaspár sétálgat a kis dunántúli város főterén, kirándulók, ismerkednek a helyi látványosságokkal. Már délelőtt is hétágra süt a nap, a templommal szemben egy öreg paraszt lehajtott fejű szamara árnyékába húzódva üldögél. Az amerikai asszony lelkendezve mutat rá:

– Nézd meg azt az öregembert!

– Mit nézzek rajta?

– A tartását, a nyugalmát. Őt nem rontotta meg a bűnös civilizáció, egy pillanatra sem távolodott el az Anyaföldből kisugárzó erőktől, él benne a Természet ősi ritmusa. Figyeld meg, nem hord órát, mégis, fogadni mernék, hogy pontosan tudja az időt.

– Azt azért nem hiszem.

– Próbáljuk ki.

Odalépnek az öreg paraszthoz, az asszony megszólítja:

– Elnézését kérem, hogy gondolataiban zavarom, de meg tudná mondani nekem: mennyi az idő?

Mielőtt válaszolna az öreg, megemeli a szamara farkát és néhány pillanatig a tenyerén tartja, mintha az állat pulzusát figyelné:

– Három perccel múlt negyed tizenegy, asszonyom.

Az amerikás nő óvatos pillantással a csuklójára néz, az ő órája természetesen jár, az öreg egy percet sem tévedett. Megköszöni a felvilágosítást és győzedelmes mosollyal fordul a férjéhez:

– Mit mondtam?! Egy ősi óra ketyeg benne, régibb és finomabb minden svájci szerkezetnél.

A férj megpróbálja védeni pozícióit:

– Ez lehetett puszta véletlen is, egyszer mindenki beletalálhat. Vak tyúk is talál szemet.

– Úgy látszik, nem hiszel nekem, próbáljuk meg újra, egy jó fél óra múlva.

Leülnek az eszpresszó teraszán, megisznak egy kávét, közben az asszony arról győzködi a férjét, hogy ideje volna felhagyni a „biznisz”-szel, eladni a New York-i lakást, hazatelepülni és venni egy házat valahol vidéken, visszatérni a romlatlan természethez. A férj bölcs ember, nem válaszol, tudja, így ússza meg a legolcsóbban. Fél óra elteltével újra felkerekednek és odamennek az öreg paraszthoz:

– Bocsánat uram, megint elromlott az óránk, megmondaná mennyi az idő?

Megismétlődik az előbbi szertartás; az öreg paraszt megemeli a szamara farkát és néhány pillanatig a tenyerén tartja:

– Öt perccel múlt tizenegy.

Egyeztetik az időt a saját órájukkal, most is hajszálra stimmel. Az asszony a férjéhez fordul:

– Ugye most már te is belátod, hogy milyen csodálatos a Természet ritmusa?!

A férfi sportember, belátja, hogy vesztett, de szeretne a dolgok végére járni, udvariasan megkérdi:

– Megmondaná uram, hogy csinálja?

Az öreg paraszt egykedvűen felel:

– Egyszerű uram. Mikor megkérdezték mennyi az idő, kicsit megemeltem a szamaram farkát és akkor látom a szemközti toronyórát.