A besenyő kesergő

Csak kevesen tudják, hogy a „besenyő kesergő” nem tősgyökeres besenyő népdal, hanem onnan kapta a nevét, hogy doktor Besenyő-Berger Lipót megyei főgyógyszerész és amatőr muzsikus komponálta még valamikor az évszázad elején. Eredetileg a „Kebelbarátok” asztaltársaság indulójának íródott – ehhez a kompániához tartozott doktor Besenyő-Berger Lipót –, csak később vált egy jelentéktelen besenyőföldi párt, a „Csodaturul Szárnyalása Mozgalom” himnuszává. A mozgalom népszerűsége igen nehezen tudott kibontakozni, mert politikai ellenfelei a „Szárnyalás” szó első ékezetét folyton levakarták a plakátokról.

A mozgalmi célok szolgálatában természetesen át kellett alakítani a szöveget, a bekövetkezett változások nem nélkülöznek minden tanulságot. Az eredeti indítás a következőképpen hangzott:

 

– „Nincs csúnya nő, csak kevés lé
    Lyukra pajtás, ne mellé!”

 

Ez a mondat az új eszmei igényeknek megfelelően némileg átalakult:

 

– „Ti vérzivatarban bánat vándorok,
    Attila földjén néma, béna, méla, vézna koldusok”-ká.

 

Mikor a Besenyőföldet elcsatolták az anyaországtól, az idegen uralom számos más nemzeti jelkép mellett a „besenyő kesergő”-re is tilalmat mondott ki. Törölték a nyilvánosan előadható dalok listájáról, kottáit begyűjtötték és megsemmisítették. Ezt a döntésüket később az internacionalizmus mocsarába süllyedt magyar kommunista vezetés is átvette – és itt kezdődött el a „besenyő kesergő” igazi karrierje.

Ha nem tiltják be, valószínűleg ritkán jutott volna valakinek is az eszébe, hogy elénekelje, így viszont a hazafias bátorság próbájává lett. Éjfél után, mikor a zenés kisvendéglőkben tetőpontra hágott a hangulat, egy-egy italtól felhevült vendég az „Akácos út” és az „Édesanyám, te jó asszony” után a „besenyő kesergő”-t is megrendelte a cigánytól. A népzenész némi vonakodás után el is játszotta, busás borravalót kapott érte a vendégtől és jelentős összegű fejpénzt a politikai rendőrségtől, ahol folyamatosan leadta a „besenyő kesergő”-t húzatók névsorát. A rendőrség továbbította a duhajkodók munkahelyének személyzeti osztályvezetőjéhez, a káderanyagok egyik legterhelőbb adatának számított, ha valaki nyilvános helyen ezt a dalt énekelte. A megtorlások nyomán csak azért is az égbe szökkent a „besenyő kesergő” népszerűsége, sokszor felhangzott a nagy magyar éjszakában:

 

– „Attila földjén néma, béna, méla, vézna koldusok…”

 

Később az idők nagy változását jelezte az a bizalmas vendéglátóipari körlevél, mely engedélyezte, hogy a zenészek játszhassák a „besenyő kesergő”-t, egyelőre csak lalázva, vagy egy úgynevezett kamu szöveggel, mint például:

 

– „Vígan él a besenyő
    Akár férfi, akár nyő…”

 

Az igazi törzsvendégek természetesen megérezték a fordulatot, a jobb politikai szimattal rendelkezők elismervényt kértek a zenészektől és gondosan elrakták a nyugtát, hogy bizonyítani tudják: ők már korábban elhúzatták a „besenyő kesergő”-t, bátran dacolva a pártállam terrorjával.

Az új demokratikus rend kibontakozása az egykor betiltott dal előtt is szélesre tárta a kapukat. Egy népszerű kormánypárti slágerénekes a „mint a légy úgy hull a finn gnóm, ezután már szabad fi…om”-kezdetű szám szerzője új dalestjének a „Bessenyő vagyok, a gondjaim nagyok!” címet adta. A „besenyő kesergő” dallamára előbb egy élő csirkét darált le, aztán két MTK-színekre festett kék-fehér libát. A közönség vele énekelte a refrént:

 

– „Liberális vizenyő!
    Bolsevista tekergő!
    Övéké a képernyő!
    Ébredj, ébredj, besenyő!”

 

Koncertjéről a Vízművek állami támogatással beszerzett néhány kazettát, feloldotta a központi tározókban és ezentúl a csapból is a besenyő színekben játszó aligpiros-elégfehér-nagyonzöld víz folyt. Nemzeti tőkések villanyvasalókat és villanyborotvákat hoztak forgalomba, melyek használata közben a „besenyő kesergő”-t játszották. Később tabletta formában is megjelent, aki bevette, annak egész nap remegett a feje.

Mivel többé nem számított tilosnak az eléneklése, az emberek hamarosan megunták a „besenyő kesergő”-t, a vendéglők zenés repertoárjába visszatért az „Akácos út” és az „Édesanyám, te jó asszony”. A kormány nem nézi jó szemmel ezt a nemzetietlen jelenséget, a népzenészek a napokban utasítást kapnak, hogy jegyezzék fel azoknak a nevét, akik következetesen és feltűnően nem rendelik meg náluk a „besenyő kesergő”-t.

Aztán úgy alakult a nemzetközi helyzet, hogy az idegen uralom elől menekülő besenyők száz- és ezerszámra lépték át a magyar határt. Hiába kutattak munka és szállás után, sehol sem tudtak elhelyezkedni, bekecsüket fázósan összehúzva ültek a köztereken. A hatóságok szeretnék leállítani a bevándorlásukat, kérésükre a kormánypárti slágerénekes átírta dalának szövegét:

 

– „Menjetek haza besenyek
    Otthon keseregjetek?”
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]