Philosophia interrogatoriaHa az Állag ontológiai egész, viszonyíthatatlan minőség, potenciális neutralitás – akkor meghaladhatja önmagát vagy csupán részletezheti? Az Állag semmilyen folyamat hatására nem lehet több, mint amennyi, mert különben nem lehetne abszolút Állag? Az abszolútban az abszolút jövő is benne van? A jövő elhívatlan, látens jelen – vagy jelent meghaladó kiterjedés? A jelent meghaladó kiterjedés cáfolata az abszolút fogalmának – vagy éppen szükségszerű átvilágítódása? Az abszolút csak dinamikus módon lehet igazoltan abszolút, mert a dinamikus folyamatok teszik nyilvánvalóvá a minden lehetségessel való azonosságát? Ami mozdulatlan: még igazolatlan vagy már abszolút igazolt? Az abszolút igazoltság szintje felfogható olyan szükségszerűségként, ami a mozgásenergia abszolút kimerítettségével, tehetetlenségével – abszolút holtpontjával azonos? Az abszolút holtpont egybeesik ugyanakkor az Állag abszolút jelen idejével? A mozgást úgy is fel lehet fogni, mint olyan átmenetek sorozatát, melyek alkalmi-jelen idejű összességükben mindenkor az ontológiai Állag abszolút-jelen idejű mozdulatlanságát teszik ki? A mozgás az ontológiai mozdulatlanság „élő” igazolása? Minden létesülés olyan előhívott jövő, ami mégis egybeesik az abszolút jelennel? S ha egybeesik a kettő: mi az a különbség, ami a létesülés aspektusából mégis megfogalmazható? A létesülések megkülönböztethető minőségei az ontológiai minősíthetetlenség dimenzionált tükörképei? A lét dimenzionált – és az Állag „a” dimenzió? A mozgás „a” dimenziónak dinamikus lebontása és újra felépítése? Ha igen: mit hódíthat meg a mozgás, ha a Világ nem tágulhat, mivel ő maga az Állag, ami csak önmagán belül mozoghat (szó szerint: „keserű levében”)? Ha a Világ se nem nagy, se nem kicsi, nem végtelen és nem véges; ha mindez a jellemzés csupán a részek szempontjából jelent valamit, mivel lehetőséget nyújt a „pont” meghatározására: felfogható a „pont” olyan koncentrált formaként, amiben a legelsődlegesebben ragadható meg az önmagát minden minőség bekebelezésével semlegesítő ontológiai minősíthetetlenség? A mozgás a Formával meríti ki az Állag variációs lehetőségeit s teszi nyilvánvalóvá az Állagot? A Forma önkorlátozás, aminek révén az Állag szüntelenül élővé kivonatolódik? A Forma tudatos önkorlátozás, aminek a révén az Állag leírhatóvá, átélhetővé is lesz? A Forma az Állag lüktetése, ritmusa? A Forma mozgásszövet? A Forma mint érzékelhetőség és kiterjedtség, minden esetben fázis, csak állványzat, ami folytonosan lebontódik és felépül? A Forma a Mozgás delelője, az Állagon belüli „fata morgana”, ami a változatok kifogyhatatlan jellemzésével a viszonyíthatatlan egyöntetűségről beszél (mint a tavon játszó fény, ami ahogy variálódik szaporodva-gyorsulva, úgy lesz egyre színezüstebb, mozdulatlan sík)? A kimerült variációk végpontja az önmagába visszafordultság végpontja is? Minél több a változat, annál jobban ismerhető fel az egyöntetűség? A megtörténtség tényei az egyöntetűség részbizonyításai? A fejlődés-haladás magába visszakanyarodó bizonyítódási folyamat? A fejlődés-haladás távlata a végső egyöntetűség kikerülhetetlenségének igazolása? A fejlődés-haladás értelmessége az Állag dinamikus kipróbáltsága? S ha igen: az aktuális fázisok összessége és folyamata újra az abszolút egyöntetűséget adják ki – vagy a végső egyöntetűségnek is lehetnek egyre magasabb rendű fokozatai? A létesülések sorozata újabb egyetemes minőséget is létrehoz – vagy csak a mindenkor meglevőt rendezi differenciáltabbra? A kettő között mi a különbség? „A végső egyöntetűség egyre magasabb rendű fokozatai”: az abszolút teremtő öncáfolata is egyben? Minden új létesülés lázadás, hogy az abszolút utolérje magát, az önmaga nyilvánvaló lekerekítettségét? Az ontológiai Állag eleve hordozhatja, magában foglalhatja azt a többletet, amit a látens és dinamikus különbsége jelent? Ez a többlet ellentétben áll a kikerülhetetlen egyöntetűséggel, megbontja azt? – Vagy valami módon azzal is szükségszerűen azonos lesz?
1. A lét a determináltság miatt abszurd: mert végigpergetése az eleve kimértnek? 2. A lét az indetermináltság miatt abszurd: mert kiszolgáltatottja a „bármivé-bármilyenné-lehet”-nek – a magát relativizáló véletlennek és választásnak? 3. A lét a determináltság-indetermináltság hierarchikus összefüggése miatt abszurd: mert a „megkérdezetlen létezés és létező” szempontjából minden hierarchia abszurd és igazságtalan? 4. A lét azért értelmes, mert az ontológiai Állag létezésténye bekebelező, tényszerű Értelem? |