Játék és nehézségek(Ad libitum – ad infinitum) – A rendező elv mint rögeszme a fenotípus (átvitt és általános értelemben is) mint rögeszme az élet mint képlékeny rögeszme a rögeszme mint kiválasztódás az élet mint rögeszmék kiválasztódása a kiválasztódás mint rögeszmék célszerűsödése a célszerűsödés mint képlékeny rögeszme a célszerűség mint már rögzült rögeszme a rögzült rögeszme mint célszerűsödött képlékenység a képlékenység mint célszerű célnélküliség a célnélküliség mint célszerű rögeszme a rendezőelv mint cél nélküli célszerűsödés a cél mint célszerűen rögzült, magát kimerevítő, magát meghaladni nem tudó célnélküliség a rendező elv mint magát meghaladni nem tudó, kiválasztódás nélkül is magát meghatározó, önmaga rendező elve stb.
(Zsákutca) – A. elhatározta, hogy fényt derít X.-re. S hogy ezt éppen ő tegye meg, annál is ésszerűbbnek látszott, mert valahányszor X. megmutatkozott, A. mindannyiszor úgy érezte, hogy X. kimondatlanul is kérdést szegez neki –, ami: többek között B.-re is vonatkozott, akiről A. csak annyit tudott, hogy az C.-nek tett olyan kijelentést, mely szerint A. X.-nek adandó válasza attól függ, hogy C. milyen kérdést tesz fel A.-nak őróla, tudniillik B.-ről. És hogy C. soha semmi biztosat nem tudhat meg D.-ről, csak abban az esetben, ha úgy tud válaszolni A.-nak, hogy annak alapján A. X.-nek adandó válasza ne csak magára A.-ra vonatkozzék, hanem B.-re, C.-re és D.-re is. Miután mindez zsákutcának bizonyult – holott még a többiek szóba sem kerültek –, elhatározták, hogy összehangolják a szerepkörüket. Mindenekelőtt C. tett fel olyan kérdést A.-nak B.-ről, ami csakugyan lehetővé tette A. számára egy olyan válasz alapjainak a lefektetését, ami után már C. is úgy tudott válaszolni A.-nak, hogy A. X.-nek adandó válaszát biztatóan vonatkozásba lehetett hozni B.-vel, C.-vel és D.-vel; s egyúttal C. előtt is kezdett megvilágosodni D. Ez alapjaiban új helyzet volt, s első pillanatban ki is elégítette őket – de mindjárt újabb nehézségek is adódtak. Ugyanis D.-nek az a közlése, melynek az alapján hozzákezdtek A. X.-nek adandó válasza lefektetéséhez, végül is annak az E.-nek a közlésére támaszkodott, akinek Z. kérdésére kell majd válaszolnia, szoros összefüggésben A. X.-nek adandó válaszával; továbbá, amikor E. megtette a válaszát D.-nek, D. még semmi biztosat nem tudott C.-ről, és C. sem D.-ről – ami nélkül viszont B. sem tehetett akkor még biztos kijelentést A. X.-nek adandó (és B.-re, C.-re, D.-re is vonatkozó) válaszára, minthogy akkor még C. sem tette fel A.-nak a perdöntő kérdést… Végül úgy döntöttek, hogy ismét új módszert dolgoznak ki; s ezúttal B. volt a kezdeményező, ő határozta el, hogy fényt derít X.-re. S hogy ezt éppen ő tegye meg, annál is inkább ésszerűnek látszott, mert valahányszor X. megmutatkozott, B. mindannyiszor úgy érezte, hogy X. kimondatlanul is kérdést szegez neki, amely többek között A.-ra is vonatkozott… stb. |