A történések megszavaztatása

Meggondolkoztató gondolat: vajon nem kellene a világi teológia lehetőségében hinnünk, ha a történelem megváltoztatásának a lehetőségében akarunk hinni?

Helyes minden körülmények között, jobb híján is megoldást erőszakolni, mikor úgy is tudjuk, hogy megoldásaink valójában nem megoldások?

Olyan bizonyos, hogy a véletlennek (életnek?) nincs stratégiája?

Veszedelmesnek látszik, mégis szükséges, hogy a talonban ennek a gondolatnak is helye legyen. A „spontán alakulás ésszerűsége” netán világosabbá tehet olyan „statisztikai összimpulzus-értéket”, melyet semmilyen intuíció, logika nem múl felül. Ezt nevezhetnénk a történés, az események, a történelem nyílt és szabad „megszavaztatásának”. Nem kevés áldozat árán, természetesen. Csupán nyitott kérdés: a „célra törő” történelemformálás gyakorlata követel-e adott esetben (s főképp hosszú távon) több áldozatot – vagy a „spontán alakulás ésszerűségéhez” jobban alkalmazkodó gyakorlat?

Az előbbi kevesebb alternatívával rendelkezik, mert eleve dönt a lehetőségek köréről; az utóbbi – a „folytonos lehetőségbe” helyezve bizalmát – természetesen többel.

A „humanista anarchizmus” (mely az utóbbira szavaz) lehet, hogy létrehozná hosszú távon az optimális boldogságot, még ha nagyon kis valószínűséggel is. Az viszont újabb nyitott kérdés, hogy a „folytonos haladás” távlatában-e; s ennyiben feloldhatatlan ellentmondást is sejtet boldogság és haladás között.