Antonioni, Nagyítás

Csak a labda nélküli teniszezés tévedés – ti. a film végén. Bármennyire szuggesztív és szép, kicsit tanító összegezés. Az üresjárat, a funkciónélküliség érzékeltetésére sokkal jobban a helyén van a légcsavar-motívum (a maga behemót használhatatlanságával), először a régiségboltban, aztán az autóban, az üres műterem padlóján: a szárnyalásnak ez a testétől megfosztott, tárgyiasult lelke. S zökkenés nélkül illeszkedik a többi konkrét-képtelen elemhez. Nem így a végjelenet. A bohóc-hippik irodalmias kerekséggel jelennek meg újra a teniszpályán, hogy „eljátsszák” a morált. Sok. – A filmben különben ott bujkál – szándékosan vagy véletlenül – valami bizarr-blaszfemikus jézusi vonás is. A riporter-főhős külső megjelenése, például; s ahogy lassan, szinte önmaga ellenére a lényegre, a felkínálkozó hivatására eszmél. Talán minihivatás ez, sok sürgetőbbnek gondolható feladat mellett – mégis megnő. S paradox módon, épp akkor a legjobban, mikor ebben a blaszfemikus Jézus-palántában elbizonytalanodik a hivatás, a megváltás makacssága – vagyis, amikor a teniszjelenetben visszadobja a „labdát”. Ez a megkísértés pillanata: mintha ő is hinni kezdené, és elfogadná, hogy az élet úgyis segít magán, különleges beavatkozás nélkül: hiszen íme, a kihívó „teniszjátékkal” is valójában a képtelen, a mocskos, az értelmetlen „józanság” ellen tiltakozik. Ha így értelmezem, a jelenet önmagában jó, sőt kitűnő – de semmiképp sem a végén. Valahol közben inkább, a film második felében kellett volna esetleges, spontánul kialakuló jelenetté tenni, amire közben rakódik rá egyéb motívum, vonatkozás és történésmorzsa – ti. hogy utólag hívódjon elő, mint a légcsavar. Így persze, a képlet is megváltozna kissé: a riporter-főhős (ebben az esetben) a hippi-teniszezők csábító kísértése után is tovább makacskodna és nyomozna – a maga másfajta, józan józanságával. Csöndje és magánya nem a mesterségesen színhellyé maszturbált teniszpálya mellett fogalmazódna meg, hanem azokon a banális utcákon, házakban, szobákban, ahol a magány és csőd feltűnés nélkül, folyamatosan születik és manipulálódik. S ez így erősebb lett volna. S tanító lírizmus nélkül utalt volna arra, amire különben az egész film utal: hogy a hippi-tenisz, minden mögöttes jelentéstartalmával együtt, valóban csak szorongató kísértés – ál-kiút.