Kérdések a kérdésről

A logikai megközelítésnek, manipulációnak lehetséges olyan ultraparadox pontja, amikor – egyidejűleg és elfogadhatóan – a vele ellentéteset is állítani képes?

Kell legyen formulája ennek a kritikus pontnak? Gondolkodásunk számára ez lehetne az „egzakt” ontológiai megközelítés egyedül lehetséges formája?

A két ellen-érvényesség szüntelenül egymásba-átforduló egzakt eldöntetlenségében fogalmazódna meg az egzakt eldöntöttség?

Ha igen, akkor ez új értelmezést adna mind a dialektikának, mind a relatív fogalmának?

Ha igen, akkor ez az „ontológiai határfeltételek” matematika-logikai leírását adná?