Szabadság – belátás – teológiaAmiről szó kellene legyen, nem a teljes és nem a korlátozott, hanem a belátásos szabadság. Vezetők és vezetettek pszichológiai és filantrópikus érettsége nélkül (milyen avítt, csudabogár szó lett az utóbbi!) beszélni sem érdemes demokráciáról. Ez a szó megérdemelné, hogy mint fogalmat, eszmét tisztán őrizzük meg és ne ajándékozzuk meg vele a sikertelenséget, a félsikert vagy valami olyasmit, ami alapvetően más. Nem tart ott a világ, hogy kétértelműség nélkül építhesse bele a gyakorlat szótárába. A belátásos szabadság olyan miliőt igényel, melyben a világi teológia már otthonos. Amíg erről nem lehet szó, önnevelőbb, ha annak mondjuk, olyannak írjuk le magunkat, akik és amilyenek vagyunk. Miért csak a halálos ágyon vagy az utolsó szó jogán vagyunk képesek (vagy akkor sem) kendőzés nélkül megnevezni magunkat? |