A tíz testvérVolt egyszer egy kerek erdő, a kerek erdőben egy pici ház, a pici házban tíz testvér lakott. Senki más. De ez a tíz testvér úgy hasonlított egymáshoz, mint a tíz ujjam. Volt közöttük kicsi, volt közöttük nagy – és volt egy legkisebb: mint a kisujjam. Történt egyszer, hogy a tíz testvér nagyon megéhezett. Azt mondta a legnagyobb: – Rettentően éhes vagyok! Mire a másik kilenc is zúgni kezdett: – Mi is! Mi is! S bementek gyorsan a kamrába, beszagoltak mindegyik sarokba – de bizony semmit se találtak. Csak egy árva kukoricaszemet. De még annak a felét is megrágta az egér. Így hát tovább kutattak, tovább kerestek. Ahány fiók volt, mindbe belenéztek, ahány láda volt, mindet kinyitották. Padlásra fölmásztak, pincébe lementek – de hiába, nem volt szerencséjük. – Bizony, akkor nincs mit enni, ha sehol sincs semmi! – sóhajtoztak búsan. De hogy mit tegyenek, azt egyikük se tudta. Azazhogy az egyik – a legkisebbik – mégis kitalálta. – Menjünk el vadászni! – kiáltotta s felugrott. A tíz testvér menten útnak indult. Mentek, mendegéltek, elöl a nagyobbak, hátul a kisebbek, utolsónak a legkisebbik. Hegyezték a fülüket, jártatták a szemüket, de semmit se láttak. A tengernagy réten csak fű volt és virág. Aztán hirtelen megállt az egyik testvér. – Ott van ni! – kiáltotta. – Micsoda? – kérdezték. – Hát egy nyúl! Ott fut ni! – Puskát ide rögtön! – kiáltott a másik, és máris kapta, fogta, a vállához emelte, aztán durr! – lelőtte a nyulacskát. Mit gondoltok, mi történt utána? A harmadik testvér odaballagott a nyúlért… A negyedik a vállára vette… Az ötödik hazavitte… A hatodik megnyúzta… A hetedik feldarabolta… A nyolcadik megsütötte… A kilencedik tányérba rakta… És a tizedik – aki olyan nyiszlett, kicsike volt, mint a kisujjam – az egész nyulat egymaga megette! A kilenc testvérkének csak a nyuszi farka maradt. |